Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA NÉPRAJZÁHOZ (A migráció, mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része) Vándormunka és táji munkamegosztás A történeti tanulmányok elmúlt évtizedekben elért eredményei közül - megítélésem szerint - megkülönböztetett fontosságúak azok, amelyek a különböző korok és kultúrák belső migrációinak, a megtermelt javakkal és javakért való vándorlás elemeinek és összetevőinek, valamint a különböző kultúrák közötti migrációk egyes tényeinek feltárásával mindinkább széttördelték a tradicionális műveltség „változatlanságáról", „mozdulatlanságáról", „konzervativizmusáról" korábban meglevő képet, s ezzel nem csupán az egyes elmúlt korok, letűnt kultúrák „rangját", jelentőségét emelték magasabbra, hanem a régmúlt idők emberének mozgásterét is tágabbra rajzolták, s lényegesen több kreativitással, cselekvőkészséggel, gazdagabb alternatívákkal jellemezve, emelték a régvolt ember rangját, megélt életének „minőségét" is. Megragadható ez a régészeti kultúrák „vándorlásában", kapcsolataik kiteljesedésében, de különösen szembetűnő a középkori ember műveltségében: a változatos, sokirányú migráció összeegyeztethetetlen a jobbágyparaszti röghöz kötöttség, elzártság s a termelési autarkia korábbi elképzeléseivel. Öszszeegyeztethetetlen a tradicionális kultúra vélt állandóságával, mozdulatlanságával, s a hagyományos műveltség zárt, változatlan elemekkel való modellezhetöségével is.

2 (Talán nem véletlen, hogy a különböző fokon szerveződött műveltségi csoportok egyértelmű megragadásának lehetősége szinte mindig kicsúszik a kutatás hálójából!) A megtermelt javakkal folytatott migráció mellett,

3 bizonyára a termelő gazdálkodás fellendülésétől kezdve, igen jelentős szerepet játszott a munkaerő vándorlása, vagyis a különböző eltartó képességű tájak munkaigényének és munkaerejének kiegyenlítődése, amely sajátos, olykor kontinentális méretű munkamegosztás keretei között értelmezhető. Jelentős tömegek időszakos vándorlásáról van szó, amely azonban eszközök, eljárásmódok, technikák vándorlását, terjedését is jelenti, s vele a nyelvi-kulturális érintkezés, a szellemi kultúra nagy amplitúdójú terjedését: mindennek eléggé nem hangsúlyozható szerepe volt kontinensünk különböző régióinak műveltségében. Az eltérő adottságú tájak közötti munkamigráció, a népesség jelentős tömegének távolabbi területeken való munkavállalása általános történeti és etnológiai jelenség, amely a középkor folyamán Európa számos területéről adatolható. (Bizonyára vannak hagyományai más kontinenseken is.) Bár jelentősége igazán a kapitalizmus keretei között, a bérmunka különböző formáinak általánossá válásával teljesedik ki, már a feudális röghöz kötés sem tudta megakadályozni a munkaerő vándorlását. A német történelemben már a 14. századtól kimutathatók korai formái, de felbukkan a középkorban kontinensünk más térségeiben is.

4 1 A tanulmány az MTA SOROS Alapítvány támogatásával készült. 2 Szabó /., 1969. 237-239. ; KubinyiA., 1984. 221-231. 3 A javak cseréjének értelmezéséhez: Dankó /., 1986. 11. 4 Rácz I., 1980.42-43.