Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A fentiekkel elsősorban árnyalni szerettem volna azt a képet, amelyet gazdaságtörténetünk az igaerő típusairól megrajzolt. Ennek további finomításához aprólékos kistáji vizsgálatok kellenének. Szekerek Bár a magyar szekerek táji típusait, s azok elterjedését még nem ismerjük eléggé,

137 az bizonyosnak tűnik, hogy a kontinentális léptékű szállításban a középkor óta részt vevő magyar szekeresség erőteljesen hozzájárult kerekes járműveinek elterjedéséhez,

138 A szekerezés kárpát-medencei léptékű folyamatában erőteljesen hatottak egymásra a különböző etnikumot képviselő fuvarosok, s a kerekes járművek valójában együtt fejlődtek a térség árucseréjének egész folyamatával, differenciálódásával. A szekér és a fogatolás fejlődésének a fuvarosság volt az egyik mozgatója, s ehhez közvetlenül járult hozzá az is, hogy a különböző szekérfélék, ill. különféle alkatrészeik (kocsikasok, gyékénytakarók, lószerszámok stb.) maguk is az árucsere tárgyát képezték.

139 Kós Károly írja le a Felvidék jeles szekeres központjaiban előállított jármüvek, pl. a kékre festett tót szekér, 1918-ig megjelentek Erdély északnyugati részének vásárain (pl. Nagykároly), ahol azokat pl. a torockói vaskereskedők beszerezték.

140 A távolsági forgalmat lebonyolító szekerek teherbíró képessége is eltérő volt, befolyásolta azt a szállított áru halmazállapota, csomagolása is.

141 Már a 14-15. századi forrásokból háromféle szekértípus rajzolódik ki Domanovszky Sándor kutatásai nyomán: a középkori távolsági fuvarokban meghatározó jelentőségű mázsaszekér mellett kis és közepes szekerekkel kell számolnunk.

142 A kisméretű, mozgékony magyar szekereknek is számos típusára kell gondolnunk, bár a 18. századtól a kocsigyártó céhek,

143 majd a 19. században rendkívüli módon megszaporodó kocsigyártó üzemek

144 bizonyára a kistáji egységesülés irányába hatottak. Úgy vélem, joggal feltételezhetjük, hogy a speciálisan felkészített kerekes jármüvek mellett a szállításban meghatározó jelentőségűek voltak a jobbágy-paraszt gazdák fogatai, amelyek a táji variánsokhoz igazodtak, legfeljebb kisebb-nagyobb kiegészítésekkel készítették fel őket az egyes anyagok szállítására.

145 Vidékünkről elsősorban Paládi-Kovács Attila igyekezett megrajzolni az egyes szekértípusok elterjedését,

146 témánk szempontjából ennek részletezése nem indokolt. Elsősorban arra kívánok utalni, hogy egyes szekértípusok nagy hagyományú szállítások emlékeit őrzik: pl. az ún. máramarosi szekér, amelyben talán a középkori sókereskedelem sajátos eszközét kell látnunk,

147 vagy az ún. egri szekér, amelyben az északi hegyvidék és az érintkező alföldi zóna kereskedelmének fontos kiszolgálóját kereshetjük.

1 137 Paládi-Kovács i. m. (1984) 165-166. 138 Paládi-Kovács i. m. 163. 139 Kosi. m. (1972) 17. 140 Kós i. m. (1972) 17.; Paládi-Kovács i. ni. (1984) 162. 141 Gráfik\. m. (1983) 8.;//ogye/., 1981.91. 142 Domanovszky i. m. 106-107. 143 Bár a céhkataszter régiónkban nem tart számon privilegizált céhet, ez nem jelenti, hogy közvetett hatásaikkal ne kellene számolni. 144 Paládi-Kovács i. m. (1984) 163. 145 Paládi-Kovács A., 1973. 5-79.; Farkas J., 1982. 303-308.; Szabó M., 1971. 194-199. 146 Paládi-Kovács i. m. (1973).; Paládi-Kovács A., 1984a. 69. 147 Magyar néprajzi lexikon 3. 517.; Kecskés i. m. 216-217. 148 Magyar néprajzi lexikon 1. 641.