Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
nya-városokhoz, a' melly gabonát az alsóbb és a termékenyebb vidékről hoznak, azt a' Bánya-városokra felfelé fuvarozván, megérdemlett haszonnal eladják. 89 Lest lakóiról az alábbiakat jegyzi fel: „...a kereskedést űzik, és nagy szorgalommal fuvaroznak az alsóbb Vármegyékből, de leginkább Ns Heves, Pest, és Nagy Hont Vármegyékből búzát a' Bánya-városokra, leginkább Selmetzre visznek, és nagy haszonnal el is adják ott; az ön termesztéseikből, úgymint jó főzelékekből, a' szükségeken feljül lévőt az alsóbb vidékekre viszik, s eladják." 90 Az említett vásárokról a gabona még továbbjutott, az északi megyékbe: Szepes és Liptó népe Rozsnyón vásárolta meg gabonáját, 91 Losoncon pedig Zólyom, Liptó és Túróc megyék népessége szerezte be a kenyérnek valót. 92 A gabona olykor hosszas szállító láncolaton jutott el a rendeltetési helyére, amint azt Mocsáry Nógrád megye leírásakor feljegyezte: „Sok búza és zab ...a Losontzi piacra vitetik, hol azt a Zólyom Vármegyebeli kereskedő tót szekeresek megvásárolván, Beszterce-Bányára fuvarozzák, onnét a' Liptó Vármegyei kereskedő tótok Liptóba viszik, ott pedig a' Morvaiak veszik meg, mert a' heti vásárok egymás után jó renddel következnek." 9 "' Az idézet utolsó mondata különösen fontos számunkra a kereskedelem táji kapcsolatai, a táji munkamegosztás vonatkozásában, melyet a városok és mezővárosok hálózata és a vásárok éves rendje is kiszolgált, ill. szervezetük visszatükrözte a hagyományos termékcsere struktúráját. Az eddigiek is jelezték, hogy a gabona fuvarozása jelentős feladatot adott a hegyvidéki szekereseknek, s ez a tevékenység része a nagytájakat összekötő utak mentén kifejlődő gabonakereskedelemnek. 94 Jelentős munkát adott a szekeresség számára a hegyvidéki bor fuvarozása is. A bor szállítása részét képezte a földesúri szolgáltatásnak is, ám - főleg a hegyaljai bor - értékesítésének a 15-16. századtól fejlett szervezete volt. A Hegyalja kitűnő minőségű borát a Felvidék - főleg a Szepesség - vásárhelyein át szállították észak felé Lengyelországba. A 16. századtól Kassa, Bártfa és Eperjes vette át a közvetítő kereskedelmet, 95 ám a görög-macedón, lengyel, később zsidó borkereskedők által megvásárolt bor igen jelentős részét zempléni fuvarosok szállították el. A 18. századi investigatiókban Zemplén mintegy 20 szlovák és ruszin településének lakói vallják, hogy borfuvarozással keresnek pénzt; a fuvaroztatók általában lengyel kereskedők. Tudunk olyanokról is, hogy az említett zempléni szlovákok és ruszinok bort fuvaroznak Lengyelországba, onnan pedig vásznat visznek Debrecenbe. 96 Bár fontossága nem mérhető a hegyaljai borhoz, jelentős távolságra fuvarozták el az egri bort is. Lengyel kereskedők nagy tételben szállították Lengyelországba. 97 Kisebb volumenű kereskedés folyt - a Mátra-vidék és Szolnok megye felé - a Gyöngyös környéki szőlők bortermésével is, ám ez elsősorban alkalmi fuvarokat jelentett. A 18-19. században - a leírások szerint - Nógrád megyéből Szirák, Rád, Kosd, Ecseg és a Hont megyei Nagymaros borával is folyt a kereskedés, 98 s már a múlt század89 Mocsáry> i. m. I. 129. 90 Mocsáry i. m. 1. 112. 91 Magda i. m. 383.; lia i. m. 405. 92 Sztudinka i. m. (1911)21. 93 Mocsáry i. m. II. 43-44. 94Kó.si. m. (1972)39. 95 Komoróczy Gy, 1944.; Paládi-Kovács A., i. m. (1984) 164.; Dankó /., 1979. 270. 96 Udvari I., 1988. 97 Bakos J., 1969. 32. 98 Radványi i. m.; Magda i. m. 253.
