Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
mentéről. 81 A bükki meszesek Dél-Hevesben dinnyével rakták meg kiürült szekerüket, s azt jó haszonnal adták tovább a hegyvidéken. A gömöri fazekasok és fuvarosok jelentős mennyiségű terményt hoztak cserében a készítményeikért, s annak fölöslegeit továbbvitték a szomszédos szlovák falvakba: Breznoig, Revúcáig, ahol a favágók és a munkáscsaládok szívesen megvásárolták tőlük. 82 Az aggteleki mész- és szénfuvarosok hazafelé almával, gyümölccsel, káposztával, krumplival, dinnyével rakták meg a szekeret, amiket aztán gyakran eladtak. 8j A gömörszőlősi szekeresek Bódvaszilas vidékén vették meg a káposztát, s Aggteleken, Hosszúszón keresztül a tornallyai, rozsnyói vásárra vitték eladni. A vásár után Rozsnyóról sem tértek haza üres szekérrel: a környéken almát vásároltak, amit aztán Miskolc környékére vittek értékesíteni. 84 De témánk itt már a közvetítő kereskedelem területére vezet, ezért nem sorolom tovább az adatokat, amelyek olykor hosszú, összetett fuvaros-kereskedő láncolattá fonódtak össze, melyek révén több száz kilométeres utat is „megtesznek" a különféle javak a fuvarosok közvetítésével. Ugyanakkor már ezek is utalnak a fuvarosok sajátos életmódjára, mozgékonyságára, ami rugalmasabbá, alkalmazkodóképessé tette életmódjukat, és sajátos szerepet jelölt ki számukra a tradicionális kultúra szövetében. Bár már jeleztem, hogy a nyersanyagokkal, iparcikkekkel vándorló fuvarosok jelentős mennyiségű élelmiszert szállítanak haza, az élelmiszerek, ill. néhányuk fuvarozásáról - annak nagy fontossága miatt - mégis külön kell említést tennünk. A középkori gazdaságtörténeti adatok sora jelzi, hogy a gabonafélék, különösen a búza kereskedelme az Alföld és a hegyvidék közötti árucsere legfontosabb vonulata. Bár a termény igen jelentős részét a felvidékiek maguk szerzik be, gyakran cserélik el az Alföldön, rendkívül intenzív volt a gabona észak felé való szállítása. Ennek értékesítése részben az Északi-középhegység és az Alföld érintkezési vonalán levő vásárövezet településein (Vác, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Miskolc) történt, 85 részben pedig a felvidéki városok, bányavárosok vásárain. Belitzky János mutatott rá, hogy nagymérvű gabonakereskedelem folyt a hódoltság korában a törökök és a magyarok között is, 86 hasonlóan a kereskedelem más ágaihoz, ez is „életképes" maradt a részekre szakadt ország tartományai között is. Jól követhető a tömeges gabonaforgalom a 16-17. századi vámnaplókban, 18-19. századi forgalmáról pedig a helytörténeti irodalom tudósít. Radványi Ferenc, Magda Pál és Fényes Elek leírása jól kirajzolják, hogy a Jászság, Dél-Nógrád, Heves, Szolnok és Dél-Borsod gabonája tömegével áramlik a felvidéki vásárokra, ugyanakkor a hegyaljai mezővárosok számára a Tiszántúl, főleg a Nyírség jelent utánpótlást. 87 A gabonakereskedelem legfontosabb központjai Losonc, Selmecbánya, Rozsnyó, Mecenzéf, Kassa voltak, ahová részben az alföldiek szekerezték fel portékájukat, vagy hegyvidéki fuvarosok (pl. a nógrádi Fülekpüspöki, Süllye, Lest stb. falvak lakói) szállították. 88 A Nógrád megyei Süllye lakóiról Mocsáry a következőket írja: „...közelebb lévén ezen falu... a Bá81 Praslicková, M. 1979. 106. 82 Márkus i.. m. (1973) 104. 83 Molnár Á. gyűjtése, 1979. KLTE-Denia. Gömöri Archívum 230. 84 DobosyL., 1982. 117. 85 Gyimesi S., 1967. 481-486.; Dankó /., 1974. 177.; Dankó /., 1973-74. 297. 86 Belitzky J., 1932. 30-33. 87 Fényes E., 1839. IV. 215. 88 Mocsári A., 1826. I. 112., 129., 160.; Sztudinka i. m. (1911) 21.; U., 1864. 252.; Magda i. m. 383., 394.; Radványi F., Collectanea ad históriám Comitatus de Nógrád. (Kézirat) 1711-1716. 10. stb. Magyar fordítás a Palóc Múzeum Adattárában: 8. Ezúton mondok köszönetet Kapros Mártának és Zólyomi Józsefnek, hogy a kéziratot rendelkezésemre bocsátották.
