Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

paraszti kultúra egészétől.

61 A különleges adottságú, minőségű közetet nagy távolságra elfuvarozták. Megkülönböztetett figyelmet érdemel ebből a szempontból a malomkő, amellyel Maramaros és Zemplén felől nagy amplitúdójú kereskedelem folyt,

62 valamint a palakő, amelyet a múlt században a Bükkből (Kisgyőr, Felsőtárkány, Nagyvisnyó) Pestre és Pozsonyba is elhordták.

63 Ezeken kívül azonban - a kő minőségének megfelelően - kisebb-nagyobb körzetekben használták az egyes bányák anyagát. Ha csupán a múlt századi folyamszabályozások és vasútépítések, valamint a 20. századi nagy útépítések eredményeire gondolunk, akkor aligha vitatható, hogy a kő fuvarozása a szállítás jelentős vonulatát képezte. Sajátos útvonalai és kapcsolatai nyomozhatok ki az egyes kőfaragó központok fuvarosainak, ám ezek többségének története, jelentősége ma még feltáratlan.

64 A kő fuvarosai gyakran viszonteladóként tevékenykedtek: a bányák tulajdonosaitól, bérlőitől megvásárolt követ adták el haszonnal, vagy cserélték el élelemre, gabonára. A hegyvidék és Alföld közötti árucserében nagy hagyományú és nagyjelentőségű a mészfuvarosok tevékenysége. Bár a legnagyobb volumenű mészkereskedelmet a Bükkvidék fuvarosai bonyolították,

65 de fontos szerepet kapott ez a tevékenység a szlovákmagyar határ mentén fekvő területeken,

66 s hosszabb-rövidebb időre megnőtt jelentősége az északi hegyvidék különböző mészkőterületein. A 19. században Fényes Elek Nógrád megye több településéről említi a mészégetést (Poltár, Nagyfalu, Szőlős, Szupatka),

67 Szendehelyről a két világháború közötti időszakban fuvaroztak jelentős mennyiségű meszet. Számos mészégető település volt Gömörben. Aggtelek környékéről régen a Felvidék felé is elfuvarozták a meszet, később pedig Borsod megye felé kereskedtek.

68 De tevékenykedtek mészfuvarosok Torna és Abaúj megyékben is, s több forrásban említik a zempléni Ladmóc meszeseit is.

69 A hegyvidék meszesei az Alföld egész területét beszekerezték, s tevékenységük révén igen komoly mennyiségű gabonához és más élelemhez jutott a hegyes vidékek népessége. A mészfuvarosok jelentős része viszonteladó: a mészégetőktől - néha más településen - aránylag olcsón megvásárolt meszet adták el jelentős haszonnal. Különösen fontos fuvarosközpontjai voltak a mész szállításának Cserépfalu, Felsőtárkány és a bükki szlovák hutatelepülések. Amint erre fentebb utaltam, a különböző kézművesáru szállításának, piaci-vásári értékesítésének szolgálatában jelentős fuvarosság állt. Jó példája ennek a gömöri fazekas- és fuvarosfalvak sajátos kapcsolatrendszere. A licei, dereski, lévárti, pol tár i, zsaluzsányi és más fazekasok egy része ugyan maga vitte piacra törékeny portékáját, ám többségük általában már előre eladta az egy bányából kikerülő edényeket egy-egy fuvarosnak vagy gazdának, aki aztán a különböző vásárokra és falvakba szekerezett azzal.

70 A gicei nemes származású lovasgazdák az I. világháborúig hordták fogataikkal az Alél LénártA., 1982-83. 187-218.; VigaGy., 1985. 62 Selmeczi Kovács A., 1984. 224. 63 Fényes i. m. (1847) 249.; CsikváriA. (szerk.), 1940. 58. 64 SzakállS.-Viga Gy., 1984. 93-122.; i. m. (1985). 65 Bakó F., 1951. 283-330.; Bakó F., 1968. 267-287.; Viga Gy., 1980. 252-258.; Viga Gy., 1986. 72-84. 66 Bakóim. (1951)289-290. 61 Fényes \. m. (1847) 201. 68 Molnár Á., 1983. 136-138. 69 Cseri i. m. 225-226. 70 Márkus M., 1973. 103.; Nemesik P., 1966. 225-226.