Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
Több feljegyzés tanúskodik arról, hogy a 19. században már voltak olyan települések is, amelyek oltóvessző, illetve csemeték előállítására, a velük való kereskedelemre specializálódtak. Ezekről keveset tudunk, de aligha vonható kétségbe, hogy jelentős szerepük lehetett a hazai gyümölcskultúra alakításában. A fentebb elmondottak azt jelzik, hogy a népi gyümölcskereskedelem két nagy formájával kell számolni. Az egyik a tájon belül maradó, lokális termékcsere, amely a régió keretein belül eredményez sajátos kiegyenlítődést az eltérő táji-gazdasági adottságokból eredő különbségekben. Ezen a helyen csupán a Zempléni-hegység falvainak példáját idézném, ahol egyesek (pl. Mogyoróska) behozatalra szorultak bizonyos gyümölcsökből, ugyanakkor közeli települések (Hejce, Korlát, Boldogkőváralja) ugyanabból jelentős kivitellel bírtak. Más gyümölcsből (pl. cseresznye) viszont a mogyoróskaiak termeltek felesleget. 86 Vagyis a vegetáció éves rendjében van egyfajta termékcsere, kiegyenlítődés a kistájon belül, melyben az egyes települések hol kibocsátók, hol befogadók; de a táj népe csak a tájon belüli termékcseréből fennmaradó felesleget viszi tovább a szomszédos tájak felé. A gyümölcskereskedelem másik fő formája az eltérő adottságú tájak között zajló, nagy volumenű termékcsere. Ez legtovább azokon a területeken maradt életképes, amelyek speciális gyümölcskultúrával rendelkeztek, ami az ország más területein nem, vagy csak ritkábban előforduló tcrmelvényeket produkál. Jó példája ennek a Dunántúl gesztenyekultúrája: Sümegen, Türjén és Zalaszentgróton speciális gesztenyevásárokat rendeztek, Veszprém és Zala megyéből régen még stájer területekre is elszállították a gesztenyét. A múlt század utolsó harmada óta egyre erőteljesebb kiegyenlítődésnek lehetünk tanúi az ország különböző területeinek gyümölcskultúrájában, s bár új, speciális monokultúrák jöttek létre, azok központjai egyre inkább besűrűsödtek, így a gyümölcstermesztő körzetek egyre közelebb kerültek egymáshoz, megosztva ezzel a felvevőpiacok körzetét is. 88 így a nagy távolságra való szállításnak egyre csökkent a jelentősége, az elmúlt évtizedek ellátása, piacpolitikai törekvései lényegében felszámolták az effajta hagyományokat. Utalnunk kell ezen a helyen a gyümölcskereskedelem, a vele kapcsolatos migráció egy érdekes vonására, amelyre persze az árucserével, migrációval foglalkozó kutatók más vonatkozásban is felfigyelhetnek. A gyűjtés és feldolgozás során talán kevés figyelmet szentelnek a vizsgálatok azoknak az apró mozgásoknak, amelyek a domináns irányokkal, a meghatározó trendekkel szemben, látszólag azok ellenében ragadhatok meg. Ha ugyanis a magyarországi gyümölcskereskedelem fő irányait egy térképre vetítjük, akkor feltűnik, hogy jelentős átfedések vannak, sőt többször megfigyelhető, hogy ugyanazon táj vagy település egyszer kibocsátó, máskor befogadó, néha mindkettő együtt és egyszerre. Mindez a bevezetőben már jelzett eltérő termelési struktúrából adódik. Csak így érthető, hogy a gömöri árusok a jelentős gyümölcskultúrájú Eger és Miskolc piacain is árultak, 89 a Tiszazug falvaiból pedig például a jeles gyümölcstermesztő Kecskemétre is szállítottak árulni. 90 Eger és Miskolc persze bizonyára ellátta az Alföld86 Paládi-Kovács Attila és Barta János gyűjtése 1961. HOMNa. 1364. és DENIA 614. 87 Rapaics R., 1940. 71. 88 A dinnyés központok vonatkozásában Gunda Béla hívta fel figyelmemet a termesztő körzetek és piacok ezen megoszlására. 89 Kopálová, D. 1981. 70. 90 Magyari M., 1982. 114.