Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A gyürnölcskereskedelemben a nyers gyümölccsel való termékcsere volt a legnagyobb jelentőségű. A szállítás során a kényes árut sokféle módon igyekeztek védeni. A kosarakat textiliákkal takarták be, a szekéren szállított gyümölcsöt pedig zöld gallyakkal fedték. A gyümölcsfuvarozáshoz gyakran tettek fonott vesszőkosarat a szekérre, a szilvátpedig ponyva közé öntötték fel. A keményebb gyümölcsöt gyakran kiszalmázott szekérderékba helyezték, a puhább, kényesebb gyümölcs pedig gyakran a szekéren is kosárba vagy ládákba került. A törékeny ribizlit, málnát vödörbe öntötték, s a vödröt állították a kosárba, vagy a szekérderékba. A diót gyakran szállították vászonzsákban is. A tutajokon alkalmanként deszkatárolókat ácsoltak az alma megőrzésére.

42 Jól kitapintható összefüggést találhatunk a gyümölcsszállítás különböző módjai, a piackörzetek és az értékesítés formái között. A gyümölcs szállításának módját a termék nagyban meghatározta, s mindez erőteljesen kihatott az értékesítés körére is. A gyümölcstermés egy része az adott településen belül is gazdára találhat. Olyan városokban, mezővárosokban, ahol a lakossságnak csak egy része termelő, ma is megfigyelhetjük alkalmanként a kapu elé kitett gyümölcsöskosarat és mérleget, amelyek a vásárlót várják. A hetipiacok fontos felvevői voltak egy-egy vonzáskörzet, termelési táj gyümölcstermésének. Ezeket az asszonyok nagyon gyakran gyalog szállították a piacra, hajnalban útrakelve. A Mátra és a Bükk gyümölcsét pl. a gyöngyösi, egri, mezőkövesdi és miskolci piacok szívták fel elsősorban. Valamennyi központnál megfigyelhető, hogy agglomerációjuk települései - Miskolcnál pl. 10-12 falu - gyümölcstermelésükkel szabályosan ráépültek a városok szervezett árucsere-alkalmaira. Az északi hegyvidéken a gyümölcsszállítás legfontosabb kelléke a karos kosár (kaska), amit a különböző néven ismert batyuzó lepedőbe hajtva, hátra emelve cipeltek. Ezt az Északi-középhegység nyugati részén fokozatosan a hátikosár használata váltja fel.

43 A lokális piacokra, 15-20 km-nél általában nem nagyobb távolságra való, emberi erővel történő szállításnak - a teherhordás helyi hagyományaihoz illeszkedve - több formája is megfigyelhető a faputtonytól a különböző kosárformákig, a fejen, vállon, háton és kézben való cipekedés eltérő típusaiig. Mindez azonban csak a kistájon belüli termékcserében kapott jelentős szerepet. Az asszonyok néha közösen béreltek fogatot, s arra 30-40 kosarat felrakva szállították gyümölcsüket a közeli piacra. Az 1950-es évektől fokozatosan a vonattal, illetve elsősorban autóbusszal való utazás váltotta fel a gyalogosan történő szállítást, ám az utóbbi egy-másfél évtizedben egyre inkább elsorvadt a gyümölcskereskedelem ezen formája. A nagyobb távolságra való szállításban a szekerezés játszott meghatározó szerepet, amely a tájak közötti termékcserének e vonatkozásban domináns formája volt. Kellő számú adat hiányában nem tudom egyértelműen igazolni, de aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy a kiemelkedő jelentőségű gyümölcstermesztő tájakat az elmúlt századokban szekeres, fuvaros települések szolgálták ki, illetve a jelentős gyümölcstermesztő falvak fogatos népessége nagymértékben kiszolgálta az árucsere ezen területét. Mindez persze annak is következménye, hogy a jelentős gyümölcstermesztő vidékek a múlt század végéig amúgy is számottevő kiegészítő tevékenységekre, pl. éppen fuvarozásra szorultak megélhetésük érdekében. Jól megfigyelhető ez pl. a történeti Gömör megye esetében. E tájon, különösen a Rima-, Balog-, Murány-, Sajó- és Csetnek-völgyön igen 42 Bálint S., 1976. I. 594. 43 Paládi-Kovács A., 1973. 513-514.