Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

dás mellett a táji környezet kiélésének változatos formáit gyakorolta, s többségének életmódjában együtt és egyszerre voltak jelen a paraszti munka és az „egyéb" tevékenységek - a mindenkori feltételeknek, kihívásoknak megfelelően. A Felföld népcsoportjainak életmódja - az alkalmazkodás törvényszerűségeinek megfelelően - sajátosan rugalmas, nagy a variabilitása; sokszínű, koronként is változó arányú és szerkezetű elemből építkezik az életmód egésze. Mindez eltérően jelenik meg a különböző kistájak, s különböző módon az egyes társadalmi rétegek életmódjában, de mindig tükrözve a táj és az ember történetileg változó kapcsolatát. 7. A táji adottságok és az emberi közösségek közötti korreláció valódi tartalma nem értelmezhető a termelés és a tájak közötti kapcsolatok térszerkezete nélkül. Ez utóbbi az „idegrendszere" a különböző korok életmódjának és műveltségének. Ennek egyik összetevőjét a közlekedés, a mozgás természetes útvonalai, feltételei alkotják. A térszíni formák (folyó- és patakvölgyek, hegygerincek, medencék stb.) a településformák, a vízhálózat, valamint az ezekhez (is) igazodó úthálózat az életmód sajátos érrendszere.

32 Az úthálózat sajátos lenyomata is a történetileg változó gazdasági rendnek, a tájak és embercsoportok változó gazdasági kapcsolatainak. Az Északi-középhegység területe számos jelentős közlekedőfolyosón át nyitott mind a Felföld északi sávja, mind a magyar Alföld irányában. Ez önmagában is sugallja sajátos átmeneti táj jellegét, amit a tradicionális műveltség számos vonása hitelesít.

33 A hegyvidék és a magyar Alföld találkozása két szomszédos nagytáj regionális műveltségének érintkező zónája, s a nagytáji termékcsere akkumulatív térsége is.

34 A vizsgált régió északi határa lényegében a magyar-szlovák nyelvhatárt követi, ami számos tekintetben ökológiai határvonal is. 5 A geográfiai tagolódás itt nem jelez éles határt, bár növényföldrajzi határral esik egybe.

36 A nagy közlekedőfolyosók felé a kisebb-nagyobb patakvölgyek, völgymedencék nyitják meg a magasabb térszínek településeit. (Pontosabban: ezek a völgyek és medencék teremtik meg a magasabb térszínek megszállásának lehetőségét.) Az úthálózat, valamint a vásározó és piacozó helyek hálózata bizonyos tekintetben kiegyensúlyozza az esetleges földrajzi elzártságot; a hegyvidék települései már a középkorban sem voltak elszigetelve az árucsere lehetőségétől, igaz, földrajzi helyzetük eltérő gazdasági kondíciót és lehetőséget teremtett számukra. A hegyek, hegygerincek természetesen sok helyen megszabják a kapcsolatok lehetséges irányait is. 37 Kádár László szerint „a folyók a honfoglaló magyarok szemében a tájakat inkább összefogták, mint elválaszották".

38 Néprajzi irodalmunk - pl. az Ipoly és a Tisza vonatkozásában

39 - elsősorban a folyók összekötő szerepét hangsúlyozza, aláhúzva a gazdasági kapcsolatok fontosságát a folyók két partja között.

40 Kétségtelen, hogy a folyók, folyóvölgyek mentén ritkán alakul ki nyelvhatár, etnikai vagy kulturális határ, mégsem vitatható, hogy vannak folyók, amelyek - elsősorban az anyagi műveltség elemeit tekintve - határvonalat jelentenek (pl. Sajó, Hernád stb.).

41 Mindez hangsúlyozza az átke32 Bácskai V.-Nagy L, 1984. 76.; Dankó I., 1974. 176. 33 Paládi-Kovács A., 1984.63-70. 34 Paládi-Kovács A., 1984.67. 35 Paládi-Kovács A., 1984.68. 36 Kádár L, 1943. 73, 78. 37 Ujváry Z, 1981. 60. 38 Kádár L, 1943. 74. 39 Ikvai N., 1977. 631. 40 BencsikJ., 1986. 143-152.; Páll L, 1986. 155. 41 Paládi-Kovács A., 1984.69-70.