Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
vesztésével a kiterjedt ártéri legelők jelentősége megnőtt - a belső legelök és a tarló rendszeres legeltetése mellett is. A szemtermelő gazdaságok többsége főleg önellátásra termelt, a mobilizálható értéket a hízó jószág jelentette. A környezeti változások nem értelmezhetők a gazdálkodás azzal járó átalakulása nélkül, ez utóbbinak pedig azok a társadalmi-kulturális folyamatok adják a valódi tartalmát, amelyeket - a környezeti változások hatására - kivált. Szorosan összefüggő tényezők ezek, amelyeket csak a tudományos vizsgálat sajátosságainak érdekében lehet a tárgyalás során elkülöníteni. Nézzünk néhány példát ezekre az összefüggésekre is! A vízrendezés előtt a földmüvelés által leginkább hasznosítható területek a kiemelkedő hátak, porongok voltak, amelyek - homokos talajuk révén - a rozstermelést, dinnye- és dohánytermesztést biztosították. A vízrendezés által elfoglalt alj földek lehetővé tették a búzatermesztést, ami átalakította a cereáliák fogyasztásának korábbi rendjét is. Ugyanakkor a szemtermelő gazdaságok, főleg a nagybirtokok nagy számban vonzották az aratómunkásokat is, s a korábban munkaerő-felesleggel rendelkező Bodrogközben munkaerőhiány keletkezett. Fokozta ezt a kivándorlás hatása is, s a Bodrogközbe az aratás időszakában nagyszámú felföldi, főleg ruszin aratómunkás vándorolt. Ezek szerepet kaptak az uradalmak gazdálkodásában, olykor még a nagyobb gazdák paraszti üzemeiben is, s így a munkaerőigény a ruszinok vándorlását, kisebb mértékben migrációját indította el. 21 A szántóterület kiterjesztése társadalmi-gazdasági igény, de a Bodrogközben lényegében elmélyíti a társadalmi ellentmondásokat, polarizálja a birtokstruktúrát: a földesúri - világi és egyházi - birtokok területe megnő, s vele arányosan gyarapszik a zsellérek száma, akik - az egészségtelen birtokstruktúra és a relatív túlnépesedés feszültségeinek levezetésére - nagy számban vándorolnak ki. 22 A mezőgazdasági termelés szerkezetének módosulása ellenére a Bodrogköz árucseréjében a belső piacok jelentősége domináns marad, s a belső piacokon és vásárokon cserélnek gazdát a gyengén fejlett kézműipar termékei is. Ez a kapcsolatok rendjében erősen megnöveli - az egyébként nem elsőrangú - központok szerepkörét, s a gazdaság mellett azok mezővárosi jogállásához kapcsolja a közigazgatási-adminisztratív, vallási és oktatási stb. feladatait is. Azokat a szerencsés adottságokat tehát, pl. utak, hidak, eltérő adottságú kistájak találkozása stb., amelyek ezen települések kialakulását és relatív felemelkedését segítették, azok egészen századunkig továbbviszik, s csupán a Trianon következtében történő adminisztratív-területi beavatkozás bontja meg a korábbi települési hierarchiát. A gazdasági érintkezések ebben a vonatkozásban a város-vidék kapcsolat problémáit is felvetik, mert bár ezek a lokális centrumok csak oppidumok - igaz, az egész térségben nem volt civitás! -, a műveltségi javak terjesztésében közvetítőként jelentek meg. A vidéki lakosság rendszeres beáramlásának hatása akkor is említendő, ha a falusi-mezővárosi hagyományok között nagyon nehéz határvonalat húzni, s azok népének folytonos interakciói tételezhetők fel. 23 A fentebb említett jogállás tekintetében részletes vizsgálatok hiányában - csak megemlítem Nagygéres, Örös és Kistárkány lakóinak egykori kisnemesi státusát. 24 21 Dóka K., 1977. 120.; Süli-Zakar /., 1980. 46-50.; A kivándorláshoz: Rácz /., 1980.; Újabban a Bodrogközről is: Fejős Z., 1993. 22 Legényei Bodnár P., 1903. 20.; Balassa /., 1956., Süli-Zakar /., 1980. 48-50. 23 Parikova, M. 1992. 668-671. 24 Göcze S., 1896. 137. A Nagygéres-Kisgéres, Nagytárkány-Kistárkány, Nagykövesd-Kiskövesd, Nagybári-Kisbári stb. „falupárok" kapcsolatrendszere önálló tanulmányt igényelne.
