Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

változatlan - helyzetében minőségi módosulásokat jelent: a táj hasznosítása és átalakítása révén, valamint a szomszédos tájak gazdasági hierarchiájában is. Meghatározó geográfiai tényező a vidék gazdasági-műveltségi tagolódásában az is, hogy a Bodrog különböző adottságú tájak találkozásánál folyik. A jobb parton a Zempléni-szigethegység domináns felszíni tényező, ami - a mészégető Ladmóc mellett - több településen jelentős gazdasági ággá tette a szőlőtermesztést, megnehezítve az ott élők szemtermelő mezőgazdálkodását (Csarnahó, Kisbári, Nagybári, Kistoronya, Nagytoronya, Céke, Kásó). A Bodrog bal partja egykor kiterjedt lapály volt, ahol a szántóföldi gazdálkodás a hátakra, gorondokra szorult, s nagyobb teret kapott a legeltető állattartás, jóllehet az áradások olykor a legszükségesebb téli szénatakarmányt is veszélyeztették. Az eltérő adottságú bal és jobb part nem csupán a különböző adottságú falvak gazdasági kapcsolatait, javainak cseréjét serkentette, hanem - a munkaigényes szőlő, s az ugyancsak sok munkát adó gabonabetakarítás révén - a szomszédos tájak között időszakos munkaerő-vándorlást is indukált.

13 Térszíni formáit tekintve homogénebb tájakkal találkozik a Bodrogköz a Latorca mentén, ám a vízrendezésig ez a folyó mind É-ÉK-i irányban az Ung-vidék felé, mind a Szernye vizével és mocsarával - kelet felé csak nehezen volt járható, s csupán maga a táj, a Bodrogköz alkotott meglehetősen intakt egységet. Kutatásaim során nem találtam nyomát annak, hogy a Felső-Bodrogköz népe a táj belső tagolódásának, falucsoportjainak megjelölésére differenciált fogalmakkal rendelkezne. Egyértelmű önmaguk megjelölése: mi bodrogköziek vagyunk. Ebben nem válik el a táj szlovákiai és magyarországi részének megítélése, jóllehet az Alsó-Bodrogköznek a Sárospatak-Cigánd vonaltól délebbre eső települései gyakorlatilag nem bukkantak fel semmilyen összefüggésben a terepmunka során. A tájfogalomban lényegében egyetlen viszonyítás létezik: a szomszédos tájaktól elválasztó folyóvíz, s a másságot a víz túlsó oldala képviseli. Mindez azonban nem csak egyetlen vízre igaz, hanem valamennyire, s az egyes települések népe számára a vízen túli falvakban tükröződik önmaguk műveltsége, hagyománya. A közvetlenül érintkező települések mássága közel sem jelenik meg olyan markánsan a vélekedésekben. Legmarkánsabban a Latorca elválasztó szerepe ragadható meg ebben a vonatkozásban: a vízen túl, víz megett, víz megül, ritkábban Latorcán túl, Latorcán felöl kifejezések az Ung-vidék falvaira utalnak. Mindez bizonyos értékítélettel is összekapcsolódik: „Ung megyében, a Latorcán túl, ott elmaradottabb volt a nép. Itt a Bodrogközben nem nagyon hittek már az emberek a babonában. A Latorcán túl jobban."

14 „A vízen túl főleg az asszonyok gazdálkodtak, a férfiak csak kaszáltak. Ott sok rét volt, a szántóföldjük meg jobban homok. így más volt a gazdálkodásuk is. Az asszonyok kapáltak, a férfiak kaszáltak. Ott nem nagyon voltak aljföldek."

15 Abara, Bés és Csicser népével a Latorca menti falvaknak állandó kapcsolatuk volt, de a különbséget ezekkel is szembetűnőnek érzik. Közel sem ilyen erős a különbség a Bodrog túlpartjának falvaival, jóllehet a vízen túl, víz megett azok megjelölésére is szolgál. Zemplén, Ladmóc, kevéssé Imreg, dél felé pedig - ismét csak erőteljesen - Szőllőske és Borsi lényegében bodrogközi falunak számít, a Bodrog jobb partján a két Bári, Csarnahó, Céke és a két Toronya már erőteljesen 13 Frisnyák S., 1990/a. 227. Bőséges geográfiai indokokkal; Bogoly J., 1992. 8-11.; A Bodrog partjainak eltérő adottságaira felhívja a figyelmet: Dóka K., 1977. 106-107. 14 Varga Gyula, szül. 1910. Kaponya. 15 Szirovec János, szül. 1907. Boly.