Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

VÁLTOZÁSOK A FELSŐ-BODROGKÖZ TÁJI KAPCSOLATAIBAN A különböző tájaknak és az azokat generációkon át lakó népcsoportoknak az életmódja, műveltségének regionális tagolódása, belső és külső kapcsolatrendszere egyedi vonásokat hordoz, mindezek szerveződése azonban többé-kevésbé általános történeti és etnológiai törvényszerűségek szerint zajlik. Bennük évszázadok során kirajzolódnak a táj és ember viszonyának változásai, az alkalmazkodás, az életmód, a kultúra szerkezeti módosulásai, s egyértelműen nyomon követhetők az életmód változó és változatlan környezeti és emberi részletei, valamint a változtatható és változtathatatlan feltételei és öszszetevői. Akár a történeti táj fogalmát használjuk, melyben a természeti és társadalmi viszonyulásban markáns cezúrát jelent a kultúrtáj kialakulása, akár a történeti ökológia ökoszisztémáinak térbeli hierarchiáját - esetünkben geoszisztéma - vesszük alapul, mindenképpen folyamatokkal, változásokkal találkozunk, amelyben a környezet nem lehet „kultúrán kívüli" tényező, mert az emberi tevékenység egy része folyamatosan annak megváltoztatására irányul, s hoz létre önmaga számára is újabb feltételeket.

1 Természetesen az ökológiai feltételek és a műveltség tagolódása közötti viszony is igen bonyolult, s az is belátható, hogy a környezet különféle sajátosságai nem egyforma hatást gyakorolnak a kultúrára,

2 számomra nem kétséges, hogy a Bodrogköz történeti-ökológiai vizsgálatai árnyalt képet rajzolnak a kultúra magjának változásairól, ezen keresztül a táj belső műveltségi tagolódásáról és a környező tájak népéhez való viszonyáról is.

3 Az ökoszisztémák történeti vizsgálatával, de különösen a vizek és erdők változó szerepének, ill. az azokat változtató ember históriájának kutatásával az elmúlt évtizedben új megvilágításba került a táj és a tájformáló kultúra vizsgálata, s ezek kapcsán az eddiginél korrektebb képet ismerünk ma már a Bodrogközről, annak kistáji tagolódásáról is.

4 Éppen a táj, a tájtípusokhoz alkalmazkodó gazdálkodási formációk és településtípusok adtak lehetőséget a Bodrogköz földrajzi és kulturális differenciáltságának megfogalmazására. A vidék táji tagolódásának legszembetűnőbb jegyei, s azoknak az egyes települések népének tevékenységére gyakorolt hatása már elég egyértelműen megfogalmazódik Moin ár An drás 1799-es leírásában is. Megállapítja például, hogy a dombosabb, magasabb fekvésű falvak fát adnak, a folyó menti, sík vidéki települések pedig szénát. Adós marad ugyanakkor a különféle termeivények kistáji elhatárolásával: „Ezen egész kerület hivattatik Bodrog köznek. Az ide való lakossok Barom tartást, Dohány termesz1 A témakör bőséges irodalmából csak a legfontosabbakat említve: Andrásfalvy B., 1980. 39-58.; Birket-Smith, K. 1964. 23-27.; FrisnyákS., 1985.; Gunda B., 1986.; Hordesty, L. D. 1972. 458-466.; Hofer T., 1980. 103-129.; Sárkány M., 1979. 564-569.; További bőséges irodalommal: Viga Gy., 1972. 107-117.; Az ökoszisztémák térbeli hierarchiájához: Phinchemel, Ph. - Phinchemel, G. felosztását idézi Rácz L., 1994. 314. 2 Steward kulturális ökológiája kapcsán kiemeli azt Sárkány M., 1979. 565. Vö. Steward, J. H. 1973. 3 A kultúra magja, vagyis a létfenntartó tevékenységhez és a gazdasági viszonyokhoz legszorosabban kapcsolódó jelenségek, beleértve a társadalmi, politikai, vallási elemeket is - amennyiben kapcsolódásuk empirikusan igazolható - ugyancsak Steward fogalma. Vö. Sárkány M., 1979. 565.; Gunda B., 1986. 4-6. 4 A kulturális ökológiai kutatástörténetéhez: Sárkány M., 1979. 564-569.; A történeti ökológia kutatástörténetéhez és rendszeréhez R. Várkonyi Ágnes több tanulmánya, összegzőén: R. Várkonyi A., 1992. 1296— 1309.; Rácz L., 1993. 1297-1303.; A Bodrogköz táji arculatának változásaihoz: Frisnyák S., 1985.; Frisnyák S., 1990. 227-246.; Lásd még: Borsos B, 1994.95-105.