Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

lyásolták a szlovákiai magyarság, ill. magyarlakta vidékek etnikai, nyelvi, vallási, műveltségi állapotát.) A már jelzett, a 19. század utolsó harmadában bekövetkezett munkaerő-vákuum, majd a trianoni döntés után átrendeződő szlovákiai munkaerő-egyenleg két további vonására is utalni kell! Egyrészt arra, hogy ezek a folyamatok igen sok szlovákot is elvittek szülőföldjéről: mind külföldre, mind az ország más tájaira. Másrészt sajátosan megfordult a kárpát-medencei munkaerő-vándorlás nagy hagyományú irányának egy szelete: az alföldi parasztságra (is) nehezedő egészségtelen birtokstruktúra a két háború közötti időszakban, különösen a bécsi döntés után alföldi képeseket és summásokat adott Kelet-Szlovákia mezőgazdálkodó vidékeinek uradalmaiba. Hasonló módon önálló története van a vásárkörzetek, vonzáskörzetek finomszerkezetében bekövetkező módosulásoknak, a vallások változásának és elterjedésének, s a gazdaság és a társadalom számos egységében bekövetkező módosulásoknak. Vitathatatlan azonban, hogy ezek közül egyik sem jelentett olyan erős, s ráadásul sokkszerű hatást, mint a 20. századi nagy háborúkat követő határmódosítások. S ezek jelentőségét nem csupán a magyar művelődés, esetünkben a tradicionális népi kultúra kondícióit, lehetőségeit ért romlás miatt említjük, hanem azért, mert igen sok esetben negatívan befolyásolta a térség más etnikumainak sorsát, lehetőségeit is. A két oldalról „bekerített" Kelet-Szlovákia éppen olyan nonszensz az ott élő magyarnak, szlováknak és ruszinnak, mint a Kárpátalja nem magyar népességének az a helyzet, hogy miként válhat egy, a Kárpát-medence centrális területeihez kapcsolódó térség egy világbirodalmi ambíciókkal rendelkező állam „Kárpátontúli" végvidékévé. Századunk radikális területmódosításai nem vették figyelembe a regionális érdekeket, amin érdemben nem változtat a létrejött kisállamok politikai irányultsága. Éppen ezért az alakuló regionális együttműködések, pl. Kárpátok-Eurorégió, már a nyitás révén is valamennyi együtt élő náció számára a gazdasági-művelődési felemelkedés lehetőségei lehetnek - minden ellentmondásukkal együtt. A fentieknek pedig messzemenő közük van a néprajz alapkérdéseihez, jóllehet elsősorban politikai, gazdaságpolitikai problémáknak tűnnek. (Pl. az etnográfia számára sem lenne érdektelen annak a folyamatnak a követése, hogy a földjét visszakapó, ill. most földhöz jutó, új típusú paraszti réteg merít-e, ill. mit merít a korábbi generációk tudásából, termelési tapasztalatából.) Végül utalni szeretnék arra, hogy a Bodrogköz kutatásának jelentősége - éppen a nemzetközi regionális együttműködés várható lehetőségei révén - erőteljesen felértékelődik, s annak tanulságai messze túlmutathatnak a lokális szinten. A három országhatár találkozásánál fekvő, történetében, táji adottságaiban sok tekintetben azonosságokat mutató táj, ugyanakkor az elmúlt háromnegyed évszázadban más-más országokban való változás, alakulás folyamatai, a magyar, szlovák és ruszin nyelvi-kulturális érintkezés történései, beleértve a 20. század etnikai, vallási, nyelvi folyamatait, s számos más tényező e térséget a recens néprajzi gyűjtések előterébe hozhatják. Aktuális feladat e területen a régió fogalom pontos értelmezése is, hiszen a köznyelvben általánosan használt (Euro)régió olyan többközpontú térség, ami a népi műveltség nagyon sokféle színét mutatja. E feladatok elvégzése azonban több tudományszak és több ország szakembereinek összefogásával képzelhető el megfelelő színvonalon.