18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

ezentúl effélék... ne történjenek." Ez a sommás elintézés semmiképpen sincs a rendek ínyére, ők szeretnének minden pontot tövéről hegyére megvitatni; de Rákóczinak véletlenül segítségére jön a túróci követek véres tragédiája. A váratlan esemény önkéntelenül is szárnyát szegi a rendek hangoskodásának és simábbá, zökkenőktől mentesebbé teszi a tárgyalások menetét.

64 így térhet a gravamenek felett is rövidesen napirendre a fejedelem, s a rendek nem tehetnek egyebet, lemondó sóhajjal zárják le az ügyet: „Hogy megfelel-e majd az eredmény a jószándéknak s igyekezetnek, annak csak a jó Isten a megmondhatója; bár fordítaná jóra a dolgot!"

65 A rendek keserűségét - a sérelmek mögött meghúzódó érdekeken túl érthetővé teszi az a nagy, hagyományszerű múlt, mely a gravaminális politika mögött állott. Hosszú idő óta maguknak vindikálták a rendek azt a jogot, hogy az uralkodó kívánságainak megtárgyalása előtt sérelmeikkel hozakodhassanak elő; a királyi előterjesztés egyes pontjaival a megfelelő sérelmeket szegezték szembe s ezek orvoslását a követelték. A szécsényi országgyűlés is nagyjából a korábbi diaetalis gyakorlat jegyében zajlott le, azzal a különbséggel, hogy itt adómegszavazás nem került szóba, viszont rendezni kellett a felkelés főbb formális kérdéseit. Az ünnepélyes megnyitás után az első öt ülés azzal telt el, hogy tisztázták a „conventus" mibenlétét és a tanácskozás módját, Rákóczi vezérlő fejedelemségét s a felkelés konföderációs jellegét, előírták s kivették a fejedelem és a rendek esküjét; a többi tíz ülésben - leszámítva a szenátus felállítását és a távolmaradók megbüntetését stb. - egyébről sem, volt szó, mint gravamenekről és a vallásügyről. Ónodon kissé másképp alakúk a helyzet, Rákóczi erősebben érvényesíti fejedelmi tekintélyét s irányt szab a hagyományos rendi tárgyalásmódnak. Elsőnek a fejedelmi előterjesztéseket olvassák fel, s Rákóczi titkára mindjárt másnap, áldozócsütörtök ünnepén délután tollba mondja a pontokat a rendek képviselőinek, hogy mindnyájan láthassák: miről van szó, s legyen módjuk alaposan meghánynivetni a dolgot. A rendek persze szeretnék minél későbbre hagyni a válaszadást s addig szünetet tartani, de a fejedelem másnapi határidőt szab s közben, már a harmadik ülésben az adózás kérdésére tereli a szót. A következő napon sikerül is ezt elfogadtatni, s aztán kezdetét veszi a rézpénz körüli vita, közbül a túróci esettel és az adózás módjának megvitatásával. Egyéb, a rézpénzzel össze nem függő gravamenekre csak a tizenegyedik ülésben kerül a sor; ezzel párhuzamosan változatos együttesben folyik az ítélőtáblák, az abrenuntiatio, a hadsereg, a túróciak stb. dolgának tárgyalása. Egy-egy nap sokszor négy-öt ügyről is folyik a vita egymásután, s pl. a rézpénz kérdése a 17 ülésből nyolcnak szerepel a napirendjén; van rá eset, hogy egy nap kétszer is előhozzák, máskor meg egy-két napon át hallgatnak felőle, aztán újra előveszik. A tárgyalások menete egyébként is igen bonyolult: a „publica sessio"-k előtt, melyeken Rákóczi, vagy távollétében Sennyey kancellár elnököl, a kora reggeli órákban néha egy kis tanácskozásra ülnek össze a rendek; külön üléseket tart továbbá a fejedelem a szenátussal, a gazdasági tanács, s az országgyűlés M

„Certe, nisi casus Comitatus de Thurocz infaustus miraculose stupendoque tumultu intercessisset, multo aliter negotia permulta tractata, conclusaque fuissent, sed seditiosa tempestate illa fauces statuum occlusae sunt", mondják maguk a rendek. (Itinerarium 43. §.) Kérdés, hogy folyt volna a tárgyalás különben? fir

'Bártfai napló, 161., Itinerarium 38. §.