18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

sokkal utóbb Acsády Ignác ad hasonló körképet a száz évvel korábbi, majd Grünwaid Béla a reformkor előtti Magyarország állapotáról.

37 S a századforduló tájától egyebek közt Takáts Sándor színes tanulmányai is nagyrészt a művelődéstörténelem körében mozognak.

38 Jellemző az anyagi múltat is magába ölelő művelődéstörténelem térhódítására, hogy már a hetvenes évek derekán olyan nézet is akad, mely szerint valószínűleg az iskolákban is rövidesen „a fő súlyt a művelődéstörténelemre fogják fektetni, s a politikai történelmet csak vázlatosan, magyarázatképp adják elő", hiszen „a művelődéstörténelem főbb mozzanatainak megismerése s az emberi fejlődés törvényeinek elsajátítása a növendékek értelmi s érzelmi fejlődésére nézve kimondhatatlan horderejű". Aki azonban e felfogást hirdeti: György Aladár még hosszú időn át egyedül áll meggyőződésével. Túlemelkedve pozitivista korlátokon, tágra nyílt tekintete előtt már feloldódik a politikai s a művelődéstörténelem mesterkélt szembeállítása, s a történetíró feladatát a történet tényei alapján az emberi fejlődés törvényeinek megállapításában látja. „A történelem tudományának fejlődése hangoztatja - szükségképp el fogja érni azon kort, midőn a politikai s művelődési ellentétek megszüntetve lesznek s a történelem az emberi fajok (?) concret fejlődésének törvényeit fogja kutatni és pedig valószínűleg túlnyomólag quantitativ becsű észleletek alapján, " De nemhiába kénytelen megállapítani, hogy irodalmunk elmaradott, s e fejlődési foktól még messze vagyunk:

39 pozitivistáink zöme korántsem jutott el ily átfogó szemléletig. Mit sem sejtve törvényszerűségekről, számukra a művelődéstörténelem azután is az anyagi és a szellemi kultúra adatainak gyűjtő-osztályozó kartotékszekrénye maradt, hogy a gazdaság, s ezen belül az agrárhistória, lerázván a művelődéstörténelem gyámkodásának az alkotmány, a jog, a közigazgatás, a hadszervezet, a szellemi műveltség történelmével egybefűző kötelékeit, önállóan kezdte bontogatni szárnyát. Igazában csak a gyűjtőnév volt közös, a művelődéstörténelem részei egymástól mereven elkülönülő szakcsoportokat alkottak, benső, szerves kapcsolat nem jött létre közöttük. A művelődéstörténelem cégére mégis jó volt arra, hogy a gazdaságtörténelem alkotóelemei ne maradjanak kirekesztve a história hivatalos birodalmából, s valahol helyet találjanak, gondozásban részesüljenek mindaddig, amíg a maguk lábára állhatnak. Kerékgyártó utódaként a századfordulótól kezdve Békefi Rémig, majd a kolozsvári egyetemen Erdélyi László terelte a felnövekvő nemzedék számos tagját a pozitivista művelődéstörténelem felé. Az így létrejött „művelődéstörténeti értekezések" jelentős része vagy egyetlen kútfő, vag)' egy-egy külsőlegesen kiszakított, mechanikus számszerűséggel elhatárolt évkor vizsgálatára szorítkozott, s így szűk látókör, csekély távlat a jellemzőjük. Ha az anyagi és a szellemi kultúra különféle oldalait veszik szemügyre, szakok szerint széteső adatcsoportosítás kerül ki a kezük alól, mintha erdőhasználat, állattenyésztés, földművelés, kertészet, bortermelés stb. független életet éltek volna egymástól. Ha pedig jobban specializálódnak, az agrártörténet jelenségeiből mint tárgyalásra 1 Franki V.: A magyar nemzet műveltségi állásának vázlata az első fejedelmek korában. Pest 1861. - Marczali H.: Magyarország története II. József korában, I. Bp. 1881. - Acsády I.: Magyarország Budavár visszafoglalása korában. Bp. 1886. - Grünwald B.: A régi Magyarország 1711-1825. Bp. 1888. '

W

L. összegyűjtve: Takáts Sándor; Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból. Sajtó alá rendezte Benda Kálmán. Bp. 1961. ~

V)

György A.: Az egyetemes művelődéstörténelem vázlata. Bp. 1875. 3-4, 10-11. I.