18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

összefüggő mezői az érdekelt tudományágak egybefogódzását, a kutatás irányát s módjait jelentős mértékben megszabják. De nincs tanulság nélkül ebben a vonatkozásban az sem, ha egy pillantást vetünk arra: mi okozta a gazdaság-, s ezen belül az agrártörténelem kései kibontakozását, milyen viszontagságokon ment ez keresztül, míg feladatainak s lehetőségeinek világos tudatára juthatott? Hogy az agrártörténelem, más tudományágakhoz hasonlóan, viszonylag fiatal sarja a tudományok népes családjának: a kutatómunkának csak az utóbbi száz év alatt meggyorsult differenciálódásában leli magyarázatát. S érthető dolog, hogy a sokfelé ágazásig a történettudomány törzse épp a hagyományos politikai történelem volt, hogy a múlt vizsgálóinak elsősorban királyok és hősök, államférfiak és hadakozások kötötték le érdeklődését. De a csillogó és hangzatos események csábító vonzásán túl még más tényezők is közrehatottak abban, hogy a történés mély áramának felderítése csak lassú, küzdelmes bontakozás árán váljék külön stúdiummá.

3 Láttuk, a történetírás a feudalizmus idejétől fogva az uralkodók, az állam szolgálatában serdült tudománnyá. A história művelőjét fejedelmi pártfogás segítette hozzá, hogy történeti műve napvilágot láthasson, s ez szükségképp irányt és korlátokat szabott a múlt ábrázolásának. Igazában jó ideig csak állami akciók, uralkodó körök tettei kaptak helyet a történeti előadásban, azok is felülről, az államvezetés szemszögéből tekintve; szinte teljesen elsikkadt, ami a nép mindennapi gondját-baját alkotta. Csak amikor, túl puszta adóztatáson és vámszedésen, az államnak anyagi kérdések felé forduló érdeklődése gazdaságpolitikává terebélyesedik, akkor kezd a historikus szemhatára a gazdasági élet előzményeire kiterjeszkedni. S a nép széles tömegei igazában akkor lépnek a történetírás látókörébe, midőn a jobbágykérdés politikummá válik, majd pedig a munkásság megmozdulásának hullámai az állam szférájáig csapnak fel. így emancipálja a társadalmi érdeklődés, a nép feszítőereje a politikai történelem gyámsága alól a gazdaság- és társadalomtörténelmet. A feudalizmus bomlása idején felszínre törő gazdasági és társadalmi problémák két olyan tudomány kialakulásához vezettek, melyek arra voltak hivatva, hogy a történetírással vállvetve munkálják a gazdaság- és társadalomtörténelem kifejlődését. Kettejük: a gazdaság- és a társadalomtudomány közül kivált a korábban megizmosodó közgazdaságtan pillantott vissza a múltba, s iparkodott főképp a gazdasági nézetek alakulását nyomon követni. Marx gazdaságtörténelmi elemzései nemcsak közvetlen eredményeik révén jelentettek fordulatot: mellesleg azáltal is, hogy polgári részről ellenhatásként a nemzetgazdaságtan történeti iskolájának kialakulásához vezettek. A gazdaságtudomány képviselőinek elméleti felkészültsége nem maradhatott hatás nélkül a gazdaságtörténelem horizontjának tágulására; ennek ágai közül azonban az agrártörténelem látta legkevesebb hasznát a tisztábbá s többoldalúvá vált problémalátásnak. A gazdaságtudomány ugyanis már születésétől: a merkantilizmus idejétől fogva a kereskedelmi s az ipari fejlődés, a forgalomgazdaság problémái felé fordította fő figyelmét. Úgy tetszett: a mezőgazdaság, az emberiség ősi, nem sok változáson átment foglalatossága hagyományos eszközeivel és módszereivel mintegy a vis inertiae-től mozgatva gördül tovább, s sokban önmagába zárt, kiszámíthatatlan természeti tényezőktől befolyásolt élete a múltban még n Wellmann L: Paraszt népünk... 1. s köv. 1.