18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

Feltűnő dolog s aligha minden szándékosság nélkül való, hogy a helytartótanácsnak, az ország legfőbb hatóságának, nem sikerült hasonló kedvező helyzetbe kerülnie a kamarával szemben. A kérdés rendezése ebben az esetben is a kamara kiküldött bizottságának Koller kancelláriai tanácsos közbejöttével készített javaslatából indult ki. Eszerint mindkét hatóság egyformán őfelsége királyi magyar dicasteriuma, s ennélfogva együttes tárgyalásaikban - ausztriai mintára - a tanácsosság seniumának kellene adni a sorrendet, úgy azonban, hogy elnök mindig az egyik helytartótanácsos legyen. Am a kancelláriának más volt a véleménye. Igaz, mondotta, hogy a helytartótanács éppúgy királyi dicasterium, de a távollévő király helyett s az ő képében intézi az ország mindenféle dolgát (míg a kamara csak az uralkodó kincstárának ügyeit); az ország legfőbbjei ülnek benne, köztük tanácsosként maga a kamaraelnök, méltó tehát, hogy a kamaratanácsosokkal szemben az övék legyen az elsőbbség (mint ahogy az pl. Csehországban sem kérdéses). A király mégis úgy határozott, hogy közös tárgyalásokban a helytartótanács egyik kiküldöttjének elnökletével kinevezésük sorrendjében üljenek és szavazzanak a két hatóság tanácsosai. A helytartótanács a fájdalom s a megdöbbenés hangján írt fel a királyhoz a döntés hallatára; a senium elve ekkor gázolt bele először nagynevű tagjainak rang és méltóság szerint igazodó díszes együttesébe. Ha tovább is ez a király akarata - hangoztatta -, ebben is aláveti magát rendelkezésének; de meggondolandó, hogy a helytartótanács minden más dicasteriumtól független, csak az uralkodóknak van alávetve, őt helyettesíti magyar földön, s így itt az új rend a királyi tekintély nyilvánságos felforgatásával járna. Hiszen akár hatáskörét, akár működését, akár tagjainak méltóságát nézzük, egyikben sem hasonlítható más hatóságokhoz, mindegyiknél előbbvaló: tevékenysége az egész országra kiterjed, politikai, gazdasági, katonai ügyekben egyaránt, tanácsában bíborosok, érsekek, püspökök, az ország bárói, titkos tanácsosok és más magas rangú férfiak ülnek, akiknek méltósága és kimagasló volta még a velük tanácskozó köznemestagokat is annyira megkülönbözteti (!), hogy ilyen minőségükben a király rendeléséből szavazatban és fizetésben egyenlők ezekkel a nagyurakkal. Ha tehát az utóbbiak magas rangja nem érvényesülhetne a kamaratanácsosokkal közös tárgyalásokon: vagy folytonosan vitatnák elsőbbségüket, vagy távol maradnának, a királyi szolgálat s a köz kárára. Őrizze meg tehát az uralkodó a helytartótanácsot a többiek előtt való becsületben és méltóságban, hogy az általa képviselt királyi tekintélyen ne essék csorba. Mindezt a kancellária határozott állásfoglalás nélkül terjesztette a király elé, s csupán óvatosan célzott a méltánytalanságra s az előrelátható súrlódásokra; a király azonban megmaradt korábbi elhatározásánál.

93 Ez más szóval annyit jelentett, hogy a kamara emberei, legalább egyelőre régibb tisztviselők lévén, mindenképp megelőzik a csak nemrég kinevezett helytartótanácsosokat. Eszerint az utóbbiak confusio quaepiam, per consequens in causarum promotione retardatio oriatur, ...Consiliarii Camerae Ilungaricae... primum volum et sessionem ad latus dextrum Domini Personalis in separata mensula habeant"), 1725. fol. 133-34. és nov. 5. 9S

Conc. exp. 1724. jún. 99. Orig. ref. 1724: 28, Conc. exp. 1724. szept. 27. és 102., Ben res. 1724. fol. 101. és szept. 29., Orig. ref. 1724: 48. („quorum [ti. a főpap- és főnemeshelytart ótanácsosoknak] dignitas et praeeminentia ipsos quoque ex statu equestri coassidentes nobiles... in lantum distingueret, ut iuxta benignum Maiestalis V. institutum, in voto el salario, praerecensitis proceribus ut consiliarii pares illi vero aequales esse comperiantur"), Conc. exp. 1725. jan. 4.