18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Mezőgazdaságtörténetünk új útjai

egyetem tanára, rendkívül változatos, nagy összevisszaságban egymásra dobált „Miscellanea"-inak gazdasági vonatkozású részeiben már a külföldi klasszikusokat is felhasználja, de az „Ephemerides oeconomicac" mellé, bár jegyzettel ellátva, felveszi az „Ephemerides rusticae"-t is, s Plinius mellett helyet ad a parasztreguláknak („observant coloni..."). Sőt még Mitterpacher Lajos, a pesti egyetem tudós tanára is, bár nem minden aggodalom nélkül, meghagyja nagyszombati kollégája, Pankl Máté könyvének 1810-i kiadásában például ezt a mondatot: „sationem (avenae) in novilunio experti coloni damnosam existimant", hódolva paraszt-szokásnak és babonának egyaránt.

30 Ha a nép hagyományos gazdasági formái ilyen szívósan meggyökereztek még a felsőoktatásban is (mely a természetrajz keretén belül juttatott helyet a mezőgazdasági ismeretközlésnek), el lehet képzelni, milyen jelentős szerepet vihettek azok a gyakorlati életben, mely itt még messzebb sántikált az elmélet után, mint az emberi tevékenység egyéb területein. Földesúr és nemes rangú, műveltebb tisztjei, ha történetesen részesültek valami felsőbb mezőgazdasági oktatásban, akkor is nagyrészt a föld népének évszázados tapasztalataira voltak utalva egészen a XIX. század elejéig, s a Nyugat nagy agrárvívmányainak legfeljebb a híre jutott el hozzájuk. De nem lényegtelen a XVI-XVIII. századi allodiális üzem szintjének megítélése szempontjából az sem, hogy az alsóbb rangú uradalmi tisztek, így elsősorban az ispánok, a gazdálkodás technikai lebonyolításának tulajdonképpeni intézői általában a nép fiai közül kerülnek ki, s így rajtuk keresztül közvetlenül érvényesül a majorsági földművelésben a jobbágyok primitív, elmaradott gazdálkodásmódja. S végül a fizikai munka terén, a föld megművelésében teljességgel a paraszti elem: robotoló jobbágy és béres érvényesül, ami önmagában még természetes volna, de különös hangsúlyt nyer azáltal, hogy mindkettő kényszerítve, tehát lassan, hanyagul, felületesen és primitíven dolgozik, s munkáját nemhogy az urasághoz fűző érdekközösség nem hatja át, de - főként a jobbágyság későbbi, öntudatosabb korszakában - érdekellentét s nem egyszer gyűlölet teszi még kisebb értékűvé. Kényesebb, intenzívebb mezőgazdasági munka végzésére béres és robotoló jobbágy egyformán alkalmatlan: Gödöllőn csak a legprimitívebb műveleteket (fuvarozást, trágyahordást, némi mezei munkát) bízzák béreskézre, s a szőlők kényes művelését sem merik robotban végeztetni, hanem szőlőmunka helyett pénzbeli terhet rónak ki, s e váltságösszegen ugyanazokat a jobbágyokat fogadják meg „pénzes embereknek".

31 Ez a példa önmagában is elegendő annak illusztrálására, hogy a béresek alkalmazását mennyire nem szabad a bérmunka mai fogalma alá venni, s hogy robot és napszámosmunka közt, különösen e késői időben, milyen nagy értékkülönbség állt fenn. Korábban, amíg a gazdálkodás természetéhez eléggé nem alkalmazkodó rideg számszerű szabályozás, a heti robotolás helyett a szakmánymunka rendszere dívott, tehát meghatározott feladatok elvégzését rótták ki a jobbágyra, ez igyekezett hamar lerázni terhét, gyorsan és felületesen dolgozott, de mégis jobban, mint amióta szinte rászoktatták a lustaságra a napok száma szerint való dolgoztatással. Ez a lassúbb munkamenet a fejlődés későbbi folyamán " M. Szent-Ivány. Curiosiora el selectiora variarum scienliarum miscellanea. Decas I, pars 2. (Tyrnaviae, 1689.), különösen 194-268. 1.; mindez változatlanul átment a gazdasági vonatkozások későbbi külön kiadásába: Oeconomia philosophica (Tyrnaviae, 1754.), pl. 149. 1. - M. Pankl: Compendium oeconomiae ruralis. (Budae, 1810.) 40. 1. Sl Wellmann, 125-30. 1.