18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

tekintélyűket. ' Fontos feladat jut ebből a szempontból az irodaigazgatónak, aki az udvar kipróbált hűségű emberei közül való, s mint az írásbeli, aktaszerű elintézés legfőbb letéteményese, az egész ügykezelést a kezében tartja.

27 Különben a hivatali munka természete is azt hozza magával, hogy a néhány nagyvárral szemben a köznemes-tanácsosok vállán nyugodjék az országos feladatok elvégzésének igazi súlya: őket nem kötik le távoli magántermészetű gondok, több időt töltenek hivatalukban, hamarabb belejönnek az adminisztratív gyakorlatba.

28 Ha egy darabig a familiaritás szálai többé-kevésbé egy-egy főrangú tanácsoshoz fűzik is őket, hivatali szempontból egyenrangúak velük: tanácsosok maguk is, az országnak épp olyan tisztviselői. A főurak az első időben csodálkozással állapítják meg, hogy rangban nem előbbvalók a köznemes tanácsosoknál,

29 - hiába, ezt a dicasteriumok kollegiális, tanácson nyugvó berendezése hozza magával. De éppen az együttes ügyintézés kívánja meg, hogy az egyenrangúak között valami sorrend legyen, különben a tanácskozás rendetlen káoszba fullad.

30 A főurak, ha már a hivatali életben nem sikerült maguknak a többiek felett kimagasló rangot biztosítaniuk, a sorrend, a „praecedentia" kérdésébe kapaszkodnak bele, ezen a téren igyekeznek csorbítatlanul fenntartani kiváltságaikat. Innen ered a XVIII. század elejének sok elsőbbségi vitája az új vagy újjászervezett dicasteriumokban. A tanácsbeli ügyintézés természetével járt tehát együtt, hogy ezek a „competentia"-problémák a hivatali életben még nagyobb súllyal estek latba, mint a rendi gyülekezetekben: itt az elsőbbség inkább tekintély, megbecsülés kérdése, amott elevenbe: a hatóság működésébe vágó dolog. Maga a tanácskozás útján történő határozathozatal hosszú múltra tekinthetett vissza a magyarországi királyi hivatalok gyakorlatában. A magyar kamara szervezete kezdettől fogva kollegiális volt, s ehhez képest már legkorábbi, 1528-i utasítása előírta, hogy Gerendi Miklós kincstartó (kamaraelnök), mint legfőbb consiliarius, hívja egybe tanácsostársait, s hoz2fi

Gr. Stahremberg Tamás Gundaker országgyűlési királyi biztos mondja a megalakuló helytartótanácshoz kinevezett tanácsosokról és titkárokról, hogy nemcsak a tehetséget és tudást lehet nag)' részüknél kétségbe vonni, hanem „in omnibus iisdem denominatis vix duo inveniuntur, qui non ex professo, omni in occasione, Comiti Palatino contrarii fuere". Orig. ref. 1723: 6. - Más nagyuraknál is vigyáztak arra, hogy túlságosan nagy befolyásra ne tehessenek szert az új dicasteriumokban. Mikor pl. Paluska Antal a királyi tábla érseki ülnöke ugyanitt a megürült rendes ülnöki állásra pályázik, a kancellária nem javasolja kinevezését. Paluska ugyanis az érseki jószágok praefectusa egyszersmind, vagyis az esztergomi érsek lekötelezett híve; kinevezése esetén a prímás egy másik familiárisával töltené be az érseki ülnökséget, tehát összesen három embere lenne a táblán, holott a törvény szerint csak kettő jár neki. Majd ha Paluska lemond a jószágkormányzóságról, s az érsektől nem függ többé - „ubi e patria potestale émancipants fuerit", mondja a kancellária jellemző szavakkal -, akkor, más alkalommal, majd ki lehet őt nevezni. (Orig. ref. 1724: 30.) - A hagyományos kötelékektől akar szabadidni az abszolutizmus akkor is, amidőn minél kevesebb rokont, atyafit óhajt látni cg)' hatóság kebelében. (Orig. ref. 1723: 6.) Ember Győző: A m. kir. helytartótanács ügyintézésének története 1724-1848 (Budapest, 1940), 39-46, 65. 1. - Hogy az udvar a helytartótanácsban szántszándékkal igen nagy szerepet szánt az irodaigazgatónak, az mindjárt kezdetben kiviláglott: valamennyi tanácsos közül ő tette le először a hivatali esküt, azért is, hog)' a többieknek ő olvashassa fel az esküszöveget. (Conc. exp. 1724. márc. 95.) 28

Vö. Ember i. m. 26. 1. ^Orig. ref. 1724: 48. W

A magyar kamarának már 1548-i utasítása (kiadta Theodor Mayer: Das Verhältnis der Ilofkammer zur ungarischen Kammer bis zur Regierung Maria Theresias. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, IX. Erg.-Bd. 1. II. 235-56. 1.) ig)' kezdéídik (1. §.): „Inprimis conservandi boni ordinis causa inter dictos consiliarios..." etc. Ugyanígy az 1561-, 1569-, 1672- és 1720-i.