18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

jegyzékbe véteti a távollévőket.

43 De mindez nincs nagy hatással az Ónodon egybegyűlt rendekre. Az üléseket nem látogatják valami feltűnő szorgalommal, nagyobb számban csak akkor jelennek meg, ha saját érdekük (pl. adómentességük) forog kockán, vagy ha úgy hírlik, hogy a fejedelem - a törvényszövegezés munkájában pár napig távol lévén - újra látható lesz az ország sátrában szokott pompájával.

44 De utóbb már sem ez, sem a törvénycikkek felolvasása nem tudja lekötni a rendeket, beleunnak a haza dolgaival való foglalatoskodásba s egymásután csöndben meglépnek Ónodról. Alig tart két hete a tanácskozás, Sennyey kancellárnak már ünnepélyesen meg kell intenie a rendeket: ne merészeljenek szökve vagy renitens módon eltávozni, mint azt egyesek már eddig is tették; még hátra van az articulusok megszövegezése és felolvasása, várják be azt türelemmel, s aztán senki ne panaszkodjék utólag, hogy róla s nélküle végeztek Ónodon. De már alig várják, hogy hazamehessenek, legtöbben el is távoznak a gyűlés berekesztése előtt; a még hátralevő ügyek elintézésére egyik megye vagy város sem akar követeket hátrahagyni az egy kassaiakon kívül. A Pozsony megyeiek is készülődnek, inkább hajlandók egy polgárembert (Farkas Mihály nagyszombati szenátort) megbízni a maguk képviseletével, csakhogy hátat fordíthassanak Ónodnak. Pedig ők még haza sem mehetnek: kétségbeesetten értesülnek róla, hogy ellenség pusztít pátriájukban, a Vágón túl. Szemük könnyes lesz, homlokuk ráncokba torzul, amikor Bercsényi kemény fenyegetéssel rájuk rivall: ne merjenek hazatérni, mert hűtlenség bűnébe esnek. Kénytelen-kelletlen nyugalmat erőszakolnak magukra s várnak tovább, bár rettentően unatkoznak s nagyon vágynak már haza; végre aztán útnak indulhatnak Bercsényi pátensével.

45 A rendek türelmetlen honvágya annál kevésbé érthető, mert ha valaki, hát elsősorban ők voltak hibásak abban, ha a tanácskozás lassan haladt előre. Ók azok, akik a vasárnapokat pihenéssel és kölcsönös látogatásokkal töltik el, míg a fejedelem a szenátussal együtt dolgozik; csak nekik tűnik fel, hogy pünkösd másnapján is ülést tart Rákóczi (méghozzá éppen az abrenuntiatio ügyében).

46 A fejedelem minden erejével azon van, hogy a dolgokat minél előbb dűlőre vigye s evégből nem riad vissza erélyesebb fellépéstől sem; a rendek későn érkeznek, türelmetlenül várják a gyűlés végét (vagy sehogy), de üres formaságokra, hiábavaló szószaporításra van idejük. Egész ónodi tartózkodásuk alatt nagy előszeretettel időznek formális kérdéseknél s rengeteg energiát ölnek beléjük. Kezdetben, az országgyűlés megnyitásáig egyedül az a probléma foglalkoztatja őket, miképp köszöntsék a fejedelmet. Rákóczit érkezésekor már üdvözölték azok, akik - kevesen - akkor Ónodon voltak, de ez természetesen nem elég. Már május 24-én megkezdődik tehát a tanácskozás, hosszasan vitatgatják, kerületenként történjék-e a köszöntés, külön üdvözöljék-e Rákóczit a városok, ki beszéljen a rendek nevében stb. Ha új követek érkeznek, őket is bevonják a tanácskozásba: a Pozsony megyeieket már a megjövetelüket követő reggelen felkeresik. Végre határozatba megy, hogy előbb a könnyebben hozzáférhető Bercsényit üdvözlik s őt, a megyék patrónusát, ki a nádor méltóságához a legközelebb áll, kérik fel Rákóczi köszöntésére. De mire a sok 4í,

Bártfai napló, Mon. Hung. Hist. XXVII. 134. 44 tinerarium21,33, 35. §. 4r

'Uo. 39, 40. §.; Bártfai napló, i. h. 167. "^Bánfai napló, 166.; Itinerarium 34, 30. §.