18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

dörmögve cáfolgatja a „barbár módon lármázó" „fertelmes vényasszony" vádjait. Nem ez az egyedüli eset, amikor Pozsony megye rendéi útjuk folyamán összeütközésbe kerülnek a parasztsággal, más alkalommal is kitűnik mekkora szakadék tátong nemes és nemtelen között, s milyen kevés a megértés az előbbiekben a szegénység sorsa, munkája, létérdekei iránt. Nem egy ízben kénytelenek jobbágysegítséghez folyamodni, mégsem mulasztják el egy esetben sem a „ruslicana rudilas" megvető kifejezésével illetni mindazt, ami - legyen híd, csónak vagy bármi más paraszti kéz munkája. S nemcsak a hang lesajnáló: rideg, érzéketlen maga a bánásmód is. Gyöngyös alatt egy szőlőhegy tövében töltik az éjszakát, s mivel nincs jó füvelő terület a táborhely körül, a lovakat behajtják a szőlőbe, hadd legeljék ott a füvet s a fák hajtásait. Reggel jön a szőlősgazda, haját tépi a pusztítás láttára s dühös ordítással akarja elragadni az egyik lovat kára fejében; de a pozsonyiak fegyvert rántanak, mire a paraszt rémülten s őrjöngve elmenekül.

39 Jellemző az is, ahogyan „a haza kiváló férfiai" szórakoznak. Egyik nap Berezel községbe érnek déli pihenőre. Hogy az idő ne teljék hiába, Kondé Ádám szolgabíró megfog egy ott őgyelgő tízéves gyengeelméjű fiút, a kör közepére állítja, pénzzel megszelídíti, kedélyesen megveregeti s aztán módfelett gyönyörködnek valamennyien a „kellemes" gyermek bambaságán. Mindez nem elég, utóbb a szolgabíró tekintélyesebb ütéseket mér a szerencsétlen fiú fejére és addig fricskázza az orrát, míg vérezni kezd. A társaság kitűnően mulat, nagy kacagással kíséri a jelenetet, míg a fiú meg nem unja a dicsőséget s el nem inal.

40 Ilyen üdítő epizódokkal enyhítik a legelőkelőbb megye követei a hosszú út fáradalmait. Közben meg is feledkeznek róla, hogy az országgyűlés megnyitásának ideje már régen elmúlt,

41 csak Ónodtól egynapi járóföldre jut eszükbe a nagy késedelem, s most már nemcsak férfias bátorsággal, hanem sebesebben is folytatják útjukat. Kétheti késéssel, május 29-én érkeznek meg a körömi mezőre, s miután eléggé kimérgelődték magukat az egész tábor s a számukra kijelölt hely alkalmatlanságán (nincs pázsit, kutat kell ásni stb.), másnap jóleső elégtétellel könyvelik el a fejedelem elismerő szavait. Pedig aligha volt sok dicsekedni való azon, hogy olyanok is akadtak, akik a Pozsony megyei követeknél még nagyobb késéssel futottak be Ónodra, vagy éppen teljességgel távolmaradtak. És ha legalább a hanyagságnak, önzésnek, lassúságnak, haszontalan időpazarlásnak vége lett volna a megérkezéssel! Már Szécsényben is nem csupán „az Nemes Vármegyéknek... negligentiájokat" és „engedetlenségeket" kellett megróni, nem is csak azokat, akik „magokprivátumokat az közönséges eleiben tévén, magokat minden legális ratiók nélkül absentálták", hanem a személyes felkelés büntetését kellett kiróni azokra is, „az kik noha eljöttek, mindazonáltal az midőn még alig kezdődtek az dolognak folytatási, annyival inkább véghez mentek vala: Méltóságos Fejedelem-Vezérlőnknek híre és engedelme nélkül, szökésképen visszamentenek... másoknak botránkoztatásokra... "

42 Az ónodi országygyűlés lefolyása azonban azt mutatja, hogy mindez alig maradt több írott maiasznál. Rákóczi már az első rendes ülésben felolvastatja a rendek névsorát s M

Uo. 6. §. Ä9

Uo. 13. §. ""Uo. 11. §. •"Uo. 10. §. 12

Rákóczi tár, I. 431, 441, 444.