18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században

A jobbágyok közül 16—9 8—5 4 c A jobbágyok 32 32 32 telket bírt összes icieK száma bel telke h szántója h rétje k B îa 18 1 9 1/8 37 13 180 119 K — 9 10 3 1/2 19 6 67 15 Együtt 18 27 11 12 5/8 56 19 247 134 A száma zsellérek beltel- szántóke h ja h e ëu rétje k HH 07 4* N úrbéres Összesen beltelek szántó h h rétk B 4 1 2 1 — 41 14 182 120 K 2 — 2 1 2 23 6 69 16 Együtt 6 1 4 2 2 64 20 251 136 Bő jobbágytelkekről s ezekhez arányosítható mérsékelt robotterhekről eszerint szó sem lehetett, s négy ökröt bajosan tarthattak azok a jobbágyok, kiknek többsége, nyilván a földesúri kisajátítás következtében, a nyolcad teleknyi birtokot el nem érő zsellérség határán mozgott. Bozsokon és Kőszegszerdahelyen a következő átlagértékekkel lehetett számolni: telekhányad 0,25 illetőleg 0,18, a jobbágyok szántóföldje 2,10-1,52 ha, rétjük 1,04-0,26 ha, a zsellérek szántóföldje 0,220,43, rétje 0,08-0,16 ha. Különösen nyomasztó helyzetben voltak a kőszegszerdahelyijobbágyok: összes birtokuk kiterjedése a 2 hektárt sem érte el. A középbirtokos Sibrik mindkét falunak másodmagával, Batthyány Lajos nádorral együtt volt földesura, de föltehetőleg egymástól elkülönített majorsági földeken gazdálkodtak. A nádor ellen ugyanabban az időben tett jobbágypanaszok mégis arra vallanak, hogy a nyugati országrész köznemesei tőlük telhetőleg követték a nagybirtokosok példáját a parasztságnak a század közepe táján tetőpontjára érkező megterhelésében. A latifundiumok urai egyrészt gazdasági téren igényeltek birtokuk határán belül monopolisztikus jogokat maguknak. Sem jobbágyaiknak nem engedték, hogy külső piacokat fölkereshessenek, sem kereskedő nem jöhetett hozzájuk; ha akadt valamelyes eladnivalójuk, arra az úr tette rá kezét, ha viszont ő nem tudott túladni fölöslegein, jobbágyaira erőltette azokat, mindkét esetben maga szabta árakon. Másrészt rajta volt, hogy jogilag is lezárja birtoka határait saját alattvalóinak tekintett örökös jobbágyai előtt. Úriszéken vagy akár azon kívül tetszése szerint hozott döntései ellen sem vármegyéhez, sem máshová nem tűrt fellebbezést, úgyhogy a maga területén függetlennek tudta magát, teljesen szabad tere nyílt akaratának. Ennek a magánjoghatóságnak az uralkodóhoz tett panasz által történt megsértése háborította fel a köznemes Sibriket is leginkább, elsősorban azt a tűrhetetlen dolgot hánytorgatta fel, hogy jobbágyai vakmerően örökös uruk ellen vádaskodtak, hogy ezt tették, mikor szabad költözési jogukat elvesztvén, földesuruknak való örökös alávettetésre vannak kárhoztatva, s uruk vérrel