18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

bágynép sokkal enyhébb bánásmódban részesül a vármegyében, mint ahogy azt a nyomtatott Urbárium előírja; erre támaszkodva engedte meg a királynő, hogy maga dolgozhassa ki a külön urbáriumot. S íme, néhány hónap múlván kiviláglott - maguk a megye rendéi vallják be -, hogy tulajdonképp maradtak az Urbárium szövegénél, melyet előbb annyival terhesebbnek minősítettek; s nem átallják megnyugtatásképp hozzátenni, hogy nem is súlyosbítottak rajta, midőn a helyi gazdasági kívánalmakhoz alkalmazták. Vajon komolyan hihették-e a birtokos urak, hogy ilyen átlátszó módon megtéveszthetik a felsőbb hatóságokat? Vagy pedig eleinte valóban a tényleges viszonyokhoz közelebb álló s a parasztnépre kedvezőbb szabályozásra gondoltak, csak az Urbárium tüzetesebb tanulmányozása közben nőtt meg az étvágyuk? Kissé túlzásba estek azonban, mikor úgy akartak szert tenni az általános szabályozás lényegben való elfogadásával járó előnyökre, hogy azért az eddigi külön haszon is megmaradjon. Az Urbáriumban rendszeresített egyedüli pénzjáradéknak aranyforintban való követelése ugyanis az országos színvonalnak 300%-os megemelését jelentette! így festett az enyhébb urbárium-szöveg a valóságban - csak a megye saját bevallása szerint; ám ez még nem is árult el mindent a rejtett szándékokból. A helytartótanács úrbéri bizottsága azonban nem sajnálta a fáradságot, hogy pontról pontra egybevesse a két urbárium-szöveget egymással, s eközben még rábukkant egy s más elbujtatott dologra. így: míg az Urbárium a rét nagyságát „kaszáló"-ban (embervágóban) határozta meg, a megye a jobbágyra nézve hátrányokat rejtő „közönséges szekér" megjelölést alkalmazta. Kimaradt az a rendelkezés, hogy ha helyben nincs elég erdő, a földesúr más erdeiből engedjen faizást. Jelentős változtatás volt a jobbágyok rovására az is, hogy ha nincs elegendő kimérni való boruk, a kocsmáitatás az uraságot már György napja, illetve karácsony előtt is megillesse. Robot dolgában, emlékezünk, szántáskor négyes, egyébkor kettes iga volt az általános előírás; a megye urai, jól tudván, hogy legtöbb helyen 6-8 igást fog a paraszt szekere, ekéje elé, úgy fordították a dolgot, hogy ugyanannyival dolgozzék nekik is, mint magának. A robot kettőzését szőlőművelés és szüret idején is elő kívánták írni. Hallgattak viszont a munkába menet, munkából jövet s az etetés-itatás idejének beszámításáról; arról, hogy az űrdolgának negyedrészét télvíz idejére kell hagyni; hogy amikor távolabbi munkahelyen egyvégtében négynapi munkára fogja jobbágyát a földesúr, nyáron elegendő legelőről, télen megfelelő hajlékról s alkalmatosságról köteles gondoskodni. A hosszú fuvart négy igás helyett annyival akarták végeztetni, amennyivel szükséges. A maguk részéről még lőport is sajnáltak volna adni a kártevő vadak irtására kirendelt parasztnak. Ezek után az úrbéri bizottság joggal állapította meg: egyebekben a szöveg csaknem mindenütt szóról szóra egyezik a nyomtatott Urbáriummal — hol van hát a maguktól felajánlott könnyítés? Hiszen ahol eltérés tapasztalható, az mind a jobbágy rovására történik, az ő sanyargatására való, egyszóval helyenként jelentős súlyosbítása az általános előírásnak. Maga a helytartótanács még jobban kiemelte ezt. Azt írja Pest vármegye fejtegette -, hogy csak keveset változtatott az Urbárium nyomtatott szövegén, holott az 5. pontig sok lényeges változtatás történt. S ezekre annál inkább érdemes felfigyelni, mert a megye olyan felajánlást tett, hogy sajátos adottságainak megfelelő urbáriumokat készíthessen, tekintve hogy az ottani nép az általános szabályozásnál sokkal könnyebb terheket visel, s ezért ez utóbbi rendkívüli hátrány és fel-