18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

ző népük elszéledvén, elnéptelenednének. Márpedig a megyének nyomós érdeke, hogy épségben maradjanak, hisz Kecskemét 12 474, Kőrös 5784 forintot fizet évente a hadi s a házi pénztárba. Nagy részt vállallak a katonaság tartásából s mozgásának biztosításából is, így hát az állam s a király szolgálatának érdeke is ellene szól helyzetük felforgatásának. Más helységek, mint: Dömsöd, Pereg, Dunavecse, Szalkszentmárton, Solt, Egyháza, Pataj, Kiskőrös, Akasztó, Kóka, Kalocsa, Harta stb. a földesurakkal kötött szerződések értelmében régtől fogva census fejében bírják földjüket s a földesúri haszonhajtó jogokat; úrdolgát nem tejesítenek, s urasági majorság hiányában tetszésük szerint élik egész határukat. Regulációra nem szorulnak, hiszen maguk szabályozzák magukat megmaradásuk érdekében; uraságnak s vármegyének itt csak annyi a dolga, hogy a szegényeket tehetősebbek haszonvételben, census- és adófizetésben el ne nyomják. A mérsékelt összegű, megegyezésen alapuló censuson felül földesuraik nem nyomják, nem is nyomhatják őket, különben tüstént a vármegyéhez fordulnának védelemért [!]. Valamennyien szabad költözésnek örvendnek, s e maguknak tetsző szabadságban gyökerezik megmaradásuk s gyarapodásuk. Az állam érdeke nem javallja, hogy e régi, megszokott gyakorlatban megzavartassanak; a nép zabolátlansága s más veszedelmes következmények származnának ebből. Vannak azután községek, kivált a váci püspök uradalmában, ahol ugyancsak hiányzik a földesúri gazdaság, csupán a királyi és földesúri beneficiumokat tartja fenn magának az uraság. Itt a föld népe pusztán cenzust fizet, s ha a földesúrnak valami fuvarra vagy gyalogmunkára van szükséges, készpénzben fizet érte. Ismét más helységek robotolnak; de meg vannak elégedve sorsukkal, és sokkal enyhébb bánásmódban részesülnek, mint ahogy azt az Urbárium előírja. Látszik ez abból is, hogy amikor az Urbárium nyomtatott példányait mindenfelé árusították, s ők vettek belőlük, egyik falu sem jelentkezett, hogy annak megfelelően állapítsák meg robotjuk s más szolgáltatásaik normáját; inkább azt választották, hogy a meglevő állapotban maradjanak, semmint az előírásnak megfelelő bánásmódot. Egy részük kisebb népességű s szűk határral rendelkezik. Ha ezekben szabályszerű úrbéres telkeket formálunk, a határ szűk volta miatt a nép harmadrészének semmiképp sem jut megfelelő szántóföld. Most a földesuraktól átengedett beneficiumokból meg bérelt királyi haszonvételekből és pusztákból élnek, azért maradnak meg helyükön. De ha végrehajtják náluk az úrbérrendezést, földjeik elég nem lévén s a beneficiumoktól elesvén, mivel igen sokan szabadon költözhetnek közülük, ott fogják hagyni falujukat az adóalap felforgatásával s veszedelmére. A robotoló falvak más része népes és tág határú; ha bennük előírás szerint telki állományokat kellene kihasítani, abból a földből, melyet most az egészhelyesjobbágy művel, 2-3 telket lehet formálni. Mármost vagy a többletet kell lehasítani mostani gazdája birtokából, szétosztván több ember között, vagy megpróbálja az egészet megtartani. Az első esetben nem tud megélni, mert a gazdaság itt elsősorban szántás-vetésből áll; a másodikban a terjedelemhez képest megsokszorozódik robotja, s képtelen lesz e terhet hordozni. így az adózók megvédését célzó legfelsőbb szándék kívánt eredményt nem érhet. Vannak végül kiterjedt helységek, melyek külön-külön bérösszeg fejében többnyire kívül lakóktól árendált 3-4 pusztából tartják fenn magukat. Ha úrbéres