18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

szükség, mert a kár becsült értékéhez hozzá kellett adni a behajtott állatok tartásának költségét, viszont ha ezalatt értékük kevesbedett, ennyivel, továbbá ha a károsult időközben dolgoztatta vagy fejte őket, ennek értékével is csökkentették a kártérítés összegét. Mindez nem zajlott le bonyodalmak nélkül, kivált ha a papíron bírói kézbe adott kártevő jószág ténylegesen egyideig a behajtónál maradt. Mivel neki az állatokat el kellett rekeszteni, a jószágtartás viszont döntően legeltetésre alapozódott, nemegyszer megpróbálta azok takarmányozásának gondját tulajdonosukra hárítani. Ez utóbbinak gondja lett volna továbbá a behajtott tehenek fejese, hogy tejük időközben el ne apadjon, de mind ez, mind amaz bajosan mehetett végbe a két fél között megromlott viszony miatt. S amint a tartás költségét, úgy azt sem volt könynyű megnyugtató módon megállapítani, hogy mennyivel csökkent az állatok értéke, ha aztán leromlottak kellő takarmányozás és gondozás htján vagy kíméletlen dolgoztatás következtében. E részben, mint a behajtás alatt élvezett munka- és tejhaszon felszámításában is sok múlt az eljáró bírón, hiszen, amint Prileszky hangoztatta, gazdaember az igásökröt munkavégzése, serénysége, ügyessége, kitartása, a sertést hízékonysága és eladhatósága szerint értékeli. Billogzás hiányában körmönfont behajtó azzal is megpróbálkozhatott, hogy a maga silányabb jószágát a többre becsült behajtottakra cserélje, vagy pedig ezekből színleg eladjon, s helyettük pénzt erőltessen a kártevésért felelősre. De akár eladni, akár levágni kívánt egyetkettőt közülük, csak akkor fedezhette magát, ha előzőleg megbecsültette őket; s az elhullott jószág értékét is csupán akkor nem számították fel neki, ha az esetet jelentve, vétlenségét s a gondatlanság hiányát igazolta. Egyébként ha a károsult favágással, lekérgezéssel, a kérdéses terület elvitatásának szándékával vagy egyéb erőszakos tettel kapcsolatban hatalmaskodást rótt ellenlábasa terhére, ezért külön pert indíthatott ellene, s akkor a kártérítés ennek lett függvénye.

50 Lazuló közösségi rend Legtöbbször nem pásztor kezére adott nyáj vagy elkóborolt bitang jószág, hanem az egyes gazdáknak a közösségtől külön tartott állatai kerültek behajtás sorsára. Az ebből egyéneknek s összességüknek lépten-nyomon adódó gondok nyilván tanúsították, hogy törvényerejű hagyományos szokás, ezt kötelező erővel érvényre juttatni törekvő elüljáróság, okozott károk, megtérítésük sok buktatóval járó körülményes útja, büntetések dandárja mind nem tudta megfékezni a közös művelési és legeltetési kényszer nyűgéből való kibontakozásra törő egyéni igyekezetet, sőt ennek példái mindegyre sokasodtak, újabb s újabb ellentéteket támasztva a közösség kebelében. A sűrűsödő összeütközések s a rendszabályokkal makacs szembehelyezkedések láttán község és vármegye sok esetben már szükségesnek tartotta a vétlennek látszó kártételeket is szándékosnak, erőszakosnak, sőt hatalmaskodásnak minősíteni a közös érdekkel szembefeszülő egyéni önkény megzabolázása végett. Karatna Alsó-Fehér megyei falu szabályzata arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor állítólag előre nem látott módon, „történetből" jut tilalmasba a jószágból meg kell vizsgálni a szaladást, mert vannak, „kik szabad akaratjak szerint is m

CSl. 317, 319, 368, 427, 430. MEOl. 644./. Szegedi, i. m. 844-848. P. Prileszky: i. m. 50, 52, 53 (hibásan 39), 57- (hibásan ugyancsak 39) -82, 84-89, 91-98, 102-103, 107-126. MGSz 1900. 128.