18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Mezőgazdaságtörténetünk új útjai

hordani mezőgazdaságtörténetünk jövendő épületéhez. A múlt tapasztalatain megérlelt szeretetteljes gondoskodás nemcsak a témaválasztást terelte egészséges utakra, hanem egyszersmind átsegítette a fiatal kutatókat a forrásanyaggal való megbirkózás első nehézségein, s irányító, rendező kézzel nyúlt bele a munka további folyamatába is. Ennek a céltudatos nevelésnek köszönhető, hogy az új munkaszervezetben teljes erővel meginduló tevékenység, tervszerű anyaggyűjtés és módszeres feldolgozás gyümölcseként az ő szerkesztésében 1930-tól fogva egyremásra jelenhettek meg a „Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez."

10 Agrártörténetünk, mely a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle kényszerű megszűnése óta negyedszázadon át alig adott életjelt magáról, egyszerre, mintegy varázsütésre, rövid hat esztendő alatt 12 értékes tanulmánnyal gazdagodott, melyek teljesen új világításba helyezték mezőgazdaságunk múltját. Közülük nyolc egy-egy uradalom gazdálkodását veszi tüzetes vizsgálat alá, egy a budai szőlőműveléssel, egy a XV. század eleji nagybirtokkal általában foglalkozik, egy a gabona értékesítésének történetét kutatva, a kereskedelemtörténet mezejére is átnyúlik, az utolsó pedig az újkor eleji adóegység vizsgálata közben jobbágytársadalmunk életét tárja föl. Nincs szándékunkban itt e tanulmánysorozatot érdeme szerint méltatni, nem engedi meg ezt az elénk szabott szűk keret, de nem is érezzük magunkat erre illetékesnek; egyébként már a fentebb röviden ismertetett előzményekből is eléggé kiviláglik az új vállalkozás nagy jelentősége. Be kell itt érnünk annak a különbségnek hangsúlyozásával, mely az idézett Tanulmányok és más, korábbi művelődéstörténeti vonatkozású disszertációk között módszer tekintetében oly szembeszökően nyilatkozik meg. Utóbbiak egy-egy jól elhatárolt terület feldolgozása helyett gyakran egyetlen kútfőből szedegették ki a művelődéstörténetileg fontos adatokat, nagymértékben kiszolgáltatva forrásuk egyoldalúságának, időbeli, térbeli és tartalmi korlátozottságának s a benne található adatok esetlegességének. Többnyire már eleve le kellett mondaniuk arról, hogy tárgykörükről teljes képet alkothassanak maguknak, határozottan és helyesen kitűzött cél hiányában nem tudott kifejlődni bennük a problémalátás, az érzék nagy, átfogó kérdések iránt; mondhatni, az anyag lett úrrá a gondolaton s nem megfordítva. A Domanovszky-féle sorozat füzetei, hála a szerkesztő egészséges célkitűzésének és gondos irányító munkájának, mentesek az ilyen primitív vonásoktól, valamennyi levéltári kutatáson alapszik, s tárgyát időben a politikai történet korszakaitól függetlenül határolja el. Az adatelőfordulások esetlegessége csak annyiban hathatott ki eredményeikre, l0

L. Jármay E. és Bakács I.: A regéczi uradalom gazdálkodása a XVIII. sz.-ban. (Budapest, 1930.) - 2. Belitzky J.: A magyar gabonakivitel története 1860-ig. (1932.) - 3. Komoróczy Gy.: Nádasdi Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. (1932.) - 4. Dvihally A. M.: A budai szöllőművelés története. (1932.) - 5. Kalász E.: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban. (1932.) - 6. Csapody Cs.: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. sz. első felében. (1933.) - 7. Wellmann I.: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre. (1933.) - 8. Sinkovics I.: A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. (1933.) - 9. Gerendás E: Az esztergomi főkáptalan garamszenlbenedeki birtokkerülete a XVIII. sz. második felében. (1934.) - 10. Tholt J.\ A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVIII. sz. első felében. (1934.) - 11. Berlász J.: A Thurzó-birlokok a XVII. sz. első harmadában, különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. (1936.) - 12. Juhász L.: A porta története 1526-1648. Jobbágygazdálkodásunk egysége és az adóegység. (Kny. a Századok 1936. évi Pótfüzetéből.)