18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében
legtöbbször, amikor a közösség egy-egy tagja nem tartotta magát a falu törvényének rendelkezéseihez, vagy midőn köztük támadt vitákat, viszályokat kellett eligazítani. A falun belül akár jobbágy, akár nemesember volt a közös rend megsértője, egyformán a bíró joghatósága alá tartoztak, ő szabott büntetést rájuk társadalmi állásra s vagyonra való tekintet nélkül. Személyes kiváltságnak ilyen összefüggésben nem lehetett helye, az adott esetben nemesember is kénytelen volt a parasztbíró ítéletének alávetni magát. Ha vonakodott a falusi bíró törvénye elé állni, ezért is bírsággal sújthatta, s ha ítéletét visszautasította, Abaúj megyében a szolgabíró mért rá súlyosabb büntetést. Mert maguk a vármegyék is, elismervén a falusi önkormányzat illetékességét a maga körében, azt vallották, hogy a falu lakói „mindennemű közönséges jónak megmaradását néző dolgokban" egyenlő elbírálás alá esnek. Az ilyen állásfoglalások beszédesen tanúsítják, ami már a falutörvény nevében is kifejezésre jutott: hogy együttélésnek és -munkálkodásnak e kötelező erejű szabályai alól a faluközösség egyetlen tagja sem vonhatta ki magát. Ennek megfelelően mindenkinek a falu színe elé kellett járulni, hogy magáévá tegye a szükséges tudnivalókat, s részt vállaljon a közös feladatokból és a mindnyájukat fenyegető veszélyek elhárításából, ha felhangzott a csöngetés, a félrevert harang szava, az elöljáróság hívó, megidéző jele. Amint erdélyi adatok tanúsítják, a „közönséges értelemmel" hozott határozatokhoz eredetileg nemesember is köteles volt tartani magát, úr és jobbágy együtt szorgoskodott a faluhatár megóvásán, mint ahogy gyepük létesítéséhez és fenntartásához is, „közönséges haszon lévén" bennük, fő-, köz- és alábbvaló rendűek egyaránt hozzájárulni tartoztak. Peselnek Felső-Fehér megyei község szabályzata azt is megkívánta, hogy nemes úr, ha erőszakhoz folyamodik, kiváltságait félretéve pecsétes írásban kötelezze magát: a birtokosok és a falu törvénye elé áll, és aláveti magát annak, hogy a bírságot minden javaiból a falu bírája végrehajtás útján orvoslás kizárásával szabadon megvegye. Ugyanitt a vármegye helyben lakó tisztviselőjéről úgy határoztak, hogy ha a megye dolgaiban járó lovainak füvelő darabot hasítanak ki, elégedjék meg vele s fizessen azért, ha lovainak „pásztorolatlanságából" kár származik. 13 ir, CS I. 124-125, 303, 428-430, 433, 441-442. Székely oklevéltár 1219-1776. Közzéteszi Barabás Samu. Budapest, 1934. (A következó'kben: SzO.) 385, 387. MGSz 1901. 415-416. Hans Gönnen: Die Rechte der Székler vom Jahre 1562 bis 1691. Hèrmannstadt, 1904. I. 30. 30-33. Szabó István: A magyar parasztság története. Budapest, 1940. (Kincsestár 8.) 8. Szabó I.: A jobbágy birtoklása, i. m. 12, 47, 64, 77. Sinkovics István: Nemesség és parasztság Werbőczi előtt. In: Úr és paraszt a magyar élet egységében. Szerk.: Eckhard Sándor. Budapest, 1941. 30. Imreh I. i. m. 12-13, 33-37. Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. (Teleki Pál Tudományos Intézet. A Történettudományi Intézet kiadványai. II.) Budapest, 1948. 286-288. Székely Gy., i. h. 88. Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Budapest, 1954. 9-11, 22. Úriszék, 799, 884, 952-958, 1005, Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában. In: Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Szabó István. Budapest, 1960. 86-87. Imre Wellmann: Village community and industrialisation: economic and social changes. ASz 1976. suppl. 3, 6. Szabó I.: A középkori... 86, 95, 105. Bolla IlonaHorvát h Pál: A középkori faluközösség mint a feudális bíráskodás és adóztatás eszköze. In: Tanulmányok a falusi közösségekről. Pécs 1977. 21.
