18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

ve már csak ártányokat vernek makkra, vagy a malmok, pálinkafőzők mellé a hidasokba. A bő tölgyesek, az őrlés és a pálinkafőzés hulladékai (korpa, malompor, moslék) jő alkalmat adtak a hizlalásra; ha valamelyik fogytán volt, tököt, kukoricát vetettek a hízók elé, de árpát még a 80-as években is csak végső szükségben adtak nekik. Eszerint az uradalom három fő állattenyésztési ága közül a legintenzívebb: a sertéstartás is meglehetősen primitív keretek között mozgott, a kis szaporulattal szemben elég nagy volt az elhullási százalék. Ezt kell mondanunk a lótenyésztésről is - eltekintve az istállózott luxuslovak modern tartásától -, amely különben az uradalom gazdálkodásában alig vitt szerepet, csak annyit számított, mint a 70-es éveknek az udvar szükségleteit célzó bivalytenyésztése. A 80-as évekig fennáll ugyan az Örkényi szilaj ménes (equatium), amelyből az első Grassalkovich még busásjövedelmeket húzott,

112 de fiának távolléte ezt csakhamar feleslegessé tette. A gazdasági munkában a ló egyáltalán nem vett részt, minden munkát a jobbágy és a béres ökre végzett, a tisztek pedig saját lovaikon járták be a gazdaságot. A dunai halászatot bérbe adta az uradalom, a halászok a fogott tok és viza Vo-ával tartoztak a sződi „szürkő tanya" birtokáért. A gödöllői, isaszegi halastavak az udvar és a papok szükségleteit szolgálták, bennük főleg kárászt és pontyot fogtak, de a 70-es években vizát és tokot is hozattak beléjük. A méhtenyésztés is meglehetősen primitív módon folyt az uradalom 5-6 méhesében, részben kaptárokban, részben az erdei méhészet formájában.

113 100170 teli kas mellett 70-80 is állt üresen, mert a méznyeréskor elpusztult a régi kasok (alvearia senum) népe s az új rajok befogása (alv. examiunm) az állományt alig szaporíthatta. Mária Terézia fáradozása nem tudott véget vetni ennek az elmaradott gazdálkodásnak. 3. Ipar A mezőgazdasági ipar nem emelkedett nagyjelentőségre az uradalom háztartásában, mert a tűrhető piaci viszonyok miatt nem volt szükség arra, hogy a gabonát sörré, pálinkává feldolgozva kelljen értékesíteni. A braxator és a crematarius működése csak azt a célt szolgálta, hogy a gabonaértékesítés zavaraiban és rossz bortermés esetén kiegészítse a jövedelmeket s ennek megfelelően a termelt sör és pálinka mennyisége állandóan ingadozott. A sört a gödöllői konvenciós braxator főzte a gödöllői sörházban, amelynek szárító helyiség, nedvesítő kád, rézüstök, komlószekrény és -főző, facsövek, hűtőberendezés stb. voltak a fő részei. A szaladot (malátát) az egyik molnár őrölte meg, belőle, illetve az árpából 35 mérőt számítottak egy főzésre (50 akó), a komlóból pedig, ha az a gödöllői 10 holdas lupuletumban termett 16, a csehországiból 12 fontot, ami a körülményekhez ké"

2

A vevők közöu szerepelnek gr. Kaller, Almásy, Csáky, Keglevics, Szapáry, br. Orczy, Cegléd városa, a kun kerülel, Bag stb. A csikós (equiso) 1 mént, 22-32 anyakancát, 14-31 csikót őrzött. - A luxuslovakat név és jegy szerint ismerjük, a német lovászmester pontos kimutatást vezetett róluk; a 80as években '/<t mérő zabot és 1 portio szénát kaptak fejenkinl. " 1

Korabinsky, 205. = Johann Matthias Korabinsky: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn (Pressburg, 1786.); Thiele, 1. 254. =J. E. von Thiele: Das Königreich Ungarn I. (Kaschau, 1833.)