18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

zó, aki a „sok rossz tévő ember közé" menne lakni. Gyűlöli is ezeknek a falvaknak a lakossága a pásztornépséget, örökké hadilábon áll velük.

8

' Az uradalom jól tudott a pásztorok tolvajságáról, de bölcsen elnézte, hogy maga menekedjék tőle. Nála lopásra nem hivatkozhatott a pásztor, kénytelen volt a hiányzó jószágot megtéríteni, azért tarthatott magának is marhát a gulyában, hogy legyen miből kifogni a hiányt. Azért maradt még elég alkalma a pásztornak a visszaélésekre. Az újszülött borjú félesztendeig nem került bélyegezés és olvasás alá s így gyakran megtölthette a pásztor bográcsát.

88 Takarózhatott azzal is, hogy a farkas vágta le a jószágot, ami gyakran több volt az ürügynél, hiszen már a gödöllői Farkas-út, Farkas-völgy, a sződi Farkas- és a szabadréti 96 holdas Farkasordító-nádas neve is arra utal, hogy a baromnak a téli csikorgó hidegben az ordasokkal is meg kellett küzdenie, amiben a bátor komondor volt segítőtársa. 1767-ben az Örkényi gulyából 300 marhát szórtak szét a farkasok, úgyhogy Grassalkovich kérésére a megye dicák szerint kivetette a farkasbőröket az egyes községekre. De azután is lépten-nyomon hallunk farkasmarta, farkaslevágta állatokról és pl. a „farkasvadász" Klobusiczky látogatása sem vet véget a megye sűrű védőintézkedéseinek.

89 Volt még egy, sokkal nagyobb veszedelme a gulyának: a dögvész (keleti marhavész). Erre is ráfoghatta a pásztor a hiányt, mert az utasítások szerint azonnal jelentenie kellett ugyan az elhullást, hogy az illetékes tiszt kiszállhasson és megállapíthassa annak okát, de az Örkényi nagy távolságok miatt mindez csak írott malaszt maradt; az uradalom megelégedett a bőrök beszolgáltatásával s ebből volt is aztán tetemes jövedelme. Ilyen körülmények között még erősebb hangsúlyt nyert a computusok alkalmával amúgy is megdöbbentően nagy szerepet játszó „dög által elesett" (lue enectae) tétel: elérte az állomány 20%-át is, sokszor nagyobb volt magánál a szaporulatnál. A szilaj jószág edzettsége itt nem számított sokat, különben a tehén, ha télvíz idején a távoli kakucsi szalmakazlakhoz hajszolták, csak vézna borjút hozott a világra, ha ugyan el nem vetélt;

90 a nyomorúságos táplálás, az elkülönítés hiánya, mindenféle szedett-vedett marhával való érintkezése is megtette a magáét. Hozzájárult ehhez a megfelelő ivóvíz hiánya: kevés volt a kút (mindig gondosan felsorolják, pl. fons Üres dictus), ámbár gyakran építettek újat, egyébként sem győzött rajtuk vizet merni a bojtár, úgyhogy lustaságból poshadt pocsolyákhoz hajtotta itatni a gulyát.

91 Nagy baj volt itt az elmaradottság, a babona is; a baj okát nem ismervén, minden gyógyítási törekvés csak kuruzslás maradt. Még jó, ha a megye az elkülönítést, falvankint egy-egy írástudó ember kiképzését rendelte el; a nép körében az a szokás uralkodott, hogy az elhullott állatot úgy ásták el, hogy a csülke kiálljon a földből és azt a többi nyalhassa. Egyébként nagyon Ptv. L., Fasc. 7., Úrbéri per. - A gyömrőiek megfogják az isaszegi juhász- és az Örkényi gulyásbojtárt és erőszakkal „assentiroztalják" a rájuk kivetett rekruták számában. (Pm. L., Prot, congr. 1792: 1352. sz.) ^Györffy, 10, 29. 8n

G. L., Capacitas praedii Szabadréth. - A megye 1 frt jutalmat adott minden farkasbőrért, viszont 3-6 frt bírságot rótt ki, ha a kivetett számú bőrt nem szolgáltatták be, pl. a váci járáson 1783-ban 99-82 frt-ot hajtott be ezen a címen; ha a bírságtól „ez egyszer" el kelleti tekinteni, helyette útépítő robotra fogta a falvakat. (Pm. L., Prot, congr. 1733: 316, 1761: 150, 1767: 1269, 1781: 213, 1783: 141, 1785: 1596. sz.) - Vö. Györffy, 11-12.; Eisner, II. 327.; Ilofmansegg, 84-85. '

K,

„Vel debilem foetum producant, vei talem prorsus ejicianl". (G. L., Relalio super visitatione.) "'Theschedik, 134-37.; Nagyváti, 365.; Pankl, 146.; Pethe ÜT/3. 36.