18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

soha nem fordult elő, hogy a szem kiverését a következő évre hagyták volna, jobbára már az őszi esőzések előtt elfogyott a nyomtatás a keményre döngölt, repedezés ellen marhavérrel öntözött szérűkön, de ha kellett, fagyban is nyomtattak;

30 míg ezzel szemben azokon a helyeken, ahol a kézi cséplés volt divatban, eladásra, sőt sokszor vetésre is csak nagy-keservesen gyűlt össze a szem s bár egész télen át működött a hadaró, gyakran megesett, hogy egy résznek a kicséplését a következő évre kellett hagyni, ami csűr hiányában végzetes hatású volt.

31 Viszont az idegenek elszörnyednek az „ázsiai" gazdálkodás láttára, kárhoztatják a nyomtatás tisztátalanságát (amivel, mondja Bél, csak tudatlan és finnyás voltukat árulják el), a velejáró nagy szem- és polyvapazarlást és azt a következtetést vonják le, hogy „auch mit dem lieben Brot geht der Nationalungar nicht sehr wirtschaftlich um".

32 De a ritka lakosságú vidéken senkitől sem lehetett kívánni, hogy a drága, szaporátlan (a megyei limitációkhoz képest a termés minősége szerint Vs-Vis-rész járt a nyomtató jobbágynak, tavasziból mindig több) és amellett csalások számára is könnyebben hozzáférhető csépléshez folyamodjék; mint már Pethe bölcsen megállapítja, a csép, vagy a lovak alkalmazása elsősorban a munkaerő kérdése.

33 A tisztátalanságon pedig segített a szórás; Gödöllőn is megvolt a szérűn ennek tartozéka: a garmada, utóbb a polyva megőrzésére szánt, a legelő állatoktól árokkal és sövénnyel védett pevas szín." Mindazáltal sem a szelelés, sem a mosás

30 nem segíthetett a nyomtatás szempazarlásán, ami szükségkép kihatott a terméseredményekre is. Hozzájárult ehhez az aratás és a hordás kipergési vesztesége: a rétkaszálás és az aratás torlódása miatt utóbbi bizonyára el-elkésett, azonkívül, úgy látszik, általában megvárták a teljes érést.

36 Ezzel magyarázható, hogy a terméskimutatásokban mérőkben megadott „subcurrulia" esetenkint elérte az összes termés 1.5%-át is; ez alatt hordáskor a szekerek fenekén összegyűlő szemet (occasione convectionis frugum decidui grani) értették, amelyet külön kezeltek a keresztektől és megmérve, mindjárt a garmada közé öntöttek. Egyébként az Eszterházy-idejebeli mintaszerű terméskimutatások feltüntették még táblánkint a tavaszi és az előző őszi vetést, a termést keresztekben a kévék számának megjelölésével, illetve boglyákban, továbbá a próM

Pl. 1785-ben jan. 25-én volt az „ultima calcatura" árpából (G. L., Rationes frumentariatus.) Egyébként elvétve előfordulnak a calcatores mellett trituratores is, amit vagy az idegenajkúak eltérő gazdasági berendezkedésére, vagy csupán a zsúpnyerésre kell magyaráznunk. A szérűre 1. Györffyn (14) kívül Nagyváti, 250-51.; Pankl, 236. " Regécen nagy károkat okoz a csűr hiánya (Jármay és Bakács 110-13.), Alsólendván hasonló okból nem éri meg a fáradságot a 2-12 éves asztagok kicséplése (Gsapody, 37. = Csapody Csaba: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. sz. elscí felében [Domanovszky: Tanulmányok 6. Bp. 1933.]). 32

Bel: Notitia III. 18-19., I. 29-30.; Belitzky, 47, 58. = Belitzky János: A magyar gabonakivitel története 1860-ig (Domanovszky Sándor: Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez 2. Bp. 1932.) Ilofmansegg, 53—54. = Gr. Ilofmansegg utazása Magyarországon 1793-94-ben (Fordította: Berkeszi J.) - A nyomtatás leírását 1. Györffy, 27-34.; Kiss 26-27. - Az idézetet 1. Schwartner, I. 280. "Pethe, I. 663-64.; Nagyváti, 251, 253. - Limilációk: Pm. L., Prot, congr. 1771: 89, 1779: 493, 1783: 97, stb.; vö. Eisner, II. 179-80. „Hortus calcatoreus, in quo reperitur reclinium fossato et spinis septum pro paleis conservandis." G. L., Conscriptiones 1782. r,

Pankl, 59.; Györffy, 28. 1<>

Regécen el kell rendelni, hogy ne hagyják a kalászban megkeményedni a szemel (Jármay és Bakács, 110. j).