18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII.században (Főként az 1715. évi. országos összeírás adatai alapján)

tagban való kihasítására lett volna szükség. Ám ezen a ponton a mezőgazdasági reform ügyének nemcsak a hagyományokhoz való ragaszkodással kellett megküzdenie: összeütközésbe került az a földesurak önző érdekeivel is. Az uralkodó osztály legtöbbször nem akart belenyugodni abba, hogy a jobbágy olyan növényeket termesszen, melyek a dézsmaadásra vonatkozó előírásokban nem szerepeltek. De legtöbb helyen arról sem akart lemondani, hogy állatállományát jobbágyainak ugarján és tarlóján legeltesse, különösen nem a XVIII. század vége felé kezdődő gyapjúkonjunktúra, a finomgyapjas birka elterjedése óta; a közfelfogás szerint ugyanis az ugarlegelő nyújtott a juhnak legmegfelelőbb táplálékot. (A jobb módúparaszt is ragaszkodott az ugar- és tarlólegelőhöz, mert a legelőre hajtható állatok száma nem volt korlátozva.) S mindezen felül nyomasztó súllyal nehezedett a népi mezőgazdaság átalakulására az egész jobbágyrendszer, elsősorban a robot, mely a paraszt munkaerejének nagy részét igénybe vette, s a dézsma, mely igyekezetére hatott bénítóan. Tagosítás és jobbágyfelszabadítás: e két alapvető agrárpolitikai reform nélkül a magyar mezőgazdaság igazi, átfogó jellegű forradalmáról nem lehetett szó; e döntő problémák - több-kevesebb sikerrel való - megoldása azonban a XIX. századra maradt. 1961. Klny. az Agrártörténeti Szemle 1961. évi 3-4. számából, Budapest, 1961. 344-366. p.