18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII.században (Főként az 1715. évi. országos összeírás adatai alapján)

Mindebből önként adódik a válasz arra a kérdésre is: valóban téilhaladott típus volt-e a háromnyomású gazdálkodás ekkor szerte Európában? Az agrártörténeti irodalom arról tanúskodik, hogy a XVIII. század végéig az ugar eltűnésével, a modern, racionális gazdálkodásba átvezető váltógazdasággal kiterjedten csak Németalföldön találkozunk, továbbá Angliának azokon a részein, ahol az enclosure hulláma uralomra jutott, mégpedig nem juhlegelőket, hanem intenzív földművelést eredményezve; egyebütt, így Franciaországban, még inkább Németországban, a gabonaféléknek takarmány- és kapásnövényekkel való szabályszerű váltogatása még csak szórványosan bukkan elő. Igaz, Franciaországban a XVIII. század közepén már szélesen bontakozott, s röviddel utóbb Németországban is megindult a harc a mezőgazdaság reformjáért; ám szándék és propaganda - mezőgazdasági irodalom és agrárpolitika - egyfelől, valóságos átalakulás másfelől: két különböző dolog. Sőt még az sem elég, ha a mezőgazdasági újításokat egyes nagy- vagy középbirtokokon megvalósítva látjuk: míg a reformgondolatok a paraszti gazdálkodásban mélyen meggyökerezve tetté nem érlelődtek, a régi rend túlhaladott voltáról, forradalmi átalakulásról nem beszélhetünk. S ebből a szemszögből tekintve nem lehet tagadni, hogy az ugar, a háromnyomásií gazdálkodás még Angliának open-field vidékein is szívósan tartotta magát az egész XVIII. századon át. Fokozottan áll ez - Németalföld kivételével - a kontinens államaira, ahol enclosuretörvények hiánya s nagyrészt a jobbágyság fennállása is útjában állt az átalakulásnak. Franciaországban is kitart a nagy többség, a hagyományos szokás, a nyomásrendszertől való eltérés tilalma s egyéb kötöttségek hatása alatt, az ugartartás mellett: még nem intenzívebb műveléssel, hanem új föld feltörése útján, a termőterület kiszélesítésével iparkodik többet - mégpedig, jellemző módon, több gabonát! — termeszteni, úgyhogy az ugar aránya még 1800 táján is a harmadrész körül mozog. Még a németországi paraszt gazdasága is az ezeréves módszerek nyűgében sínylődik, míg a XIX. század elejének agrárreformjai meg nem nyitják a racionális gazdálkodás útját. Egészben véve elmondhatjuk tehát: Európa legnagyobb részén csak a XIX. század hozta meg a háromnyomású s a még elmaradottabb rendszerekből való kibontakozást, a mezőgazdaság szélesen hömpölygő forradalmát. Sőt javított, átalakított formájában, melyben az ugar helyét takarmány- és kapásnövények foglalják el, a háromnyomású, azaz helyesebben már háromfordulós gazdálkodás mind a mai napig jelentős tényező Európa agráréletében.

10 Am ha így áll a helyzet, aligha helyes a magyarországi agrárfejlődést elmarasztalni azért, ha a XVIII. század közepén még nem érte el a váltógazdaság színvonalát. Sőt a kétnyomású és a parlagoló rendszerben sem kell valami magyar Tagányi nyomán konstruált félnomád vagy nomád - specialitást, elterjedésükben sem különleges elmaradottságot látnunk. Eléggé közkeletű nézet az agrártörténeti irodalomban, hogy a kétnyomású rendszer főképp Európa déli részén volt otthon

'N. S. B. Gras i. m. 183. IJ. Kulisclieri. m. II. 47-8. 1. E. Lipson i. m. 376-7. 1. E. Soreau i. m. 140. 1. 5. B. Clough-Ch. W. Coki. m. 187, 312, 1./. Clapharn i. m. 216-20. 1. H. Sée: Esquisse 44-6. 1. N. S. B. Gras i. m. 244-5. 1./ Kulischeri. m. II. 48-55, 74-5. 1. H. Sée: Histoire économique de la France I. 197, 202, 204-6, II. 13, 89-91.1. O. Festy i. m. 15-6, 23-4, 42, 46, 68, 92, 140-4.1./. Kuczynski i. m. 187. 1. E. Soreau i. m. 168-9, 249. 1. T. v. d. Goltz i. m. I. 255, 287, 289-90, 319, 485. I. N. S. B. Gras i. m. 26. 1. /. Kulischeri. m. II. 55-9. 1. R Krymowski i. m. 201, 269, 1. F. Lütge i. m. 310, 359. 1. H. Hausslierri. m. 130, 378. 1. H. Mottek i. m. 354. 1. O. A.Johnsen, i. m. 428-9. 1. N. S. B. Gras i. m. 27. 1.