18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében

Több kötél szélességű földet ugyanis az egyes dűlőkben eredetileg annak osztanak, ki több igavonóval rendelkezik. Ám a földesurak azon vannak, hogy a kötélszámra juttatott földnek „telek" értelmet adjanak. Szentlőrinckátán (70) kezdetben 3-3, utóbb már csak 2-2 kötél földet osztanak annak, kit egészhelyesnek minősítenek. A földesúri hatalomnak végül is - ha másképp nem, parancsszóval (104) számos helyen sikerül a jobbágytelket

41 (beltelket a hozzá tartozó szántóföld- és rétjárandósággal) tenni a parasztnép társadalmi tagozódásának és szolgáltatásainak alapjává, párhuzamosan azzal, hogy a közösből kiszakított vagy újonnan foglalt (39, 100, 119) saját gazdaságával beékelődött a falvak határába. 1770 táján már a helységek legalább egyharmadában megtalálható a közösségi határhasználatot csonkító, szántóföldet, rétet, olykor szőlőt s külön kertet is magába foglaló allódium. Igaz, arra is adódik példa, hogy a földesúr eláll a már tervbe vett majorság létesítésétől (90, 94) vagy a már kihasítottat jobbágyai közé osztja, nekik adja bérbe (29, 93, 130, 135, 148, 155, 160, 162, 170, 173), de nemegyszer azért, hogy az engedmény fejében annál jobban kizsákmányolja őket. Elsősorban a későn települt falvakban mutatkozik meg a földesűri hatalom elterebélyesedése, ott, ahol nincs a múltból táplálkozó paraszti hagyomány, mellyel meg kellene küzdenie. Több újabb keletű helység lakosairól tudjuk, hogy állandó rétjük nincs, hanem a földesúr oszt vagy jelöl ki nekik kaszálni való füvet hol itt, hol amott (73, 76, 77, 122), vagy hogy szántóföld sincs nekik kihasítva, hanem őszi s tavaszi gabonát ott s akkor vetnek, ahol és amikor uruk kijelöli, meghagyja nekik (16). A besenyszögi (56) jobbágyok egyenesen azt vallják, hogy csak akkor szántanak a határban, ha a földesúr ad valami földecskét, különben más határokban kénytelenek eke alá való földet szerezni. Törtei (2) még éppen csak megindult a községgé alakulás útján; ennek megfelelően lakói teljesen földesuraik hatalmában vannak, ezektől várják, hogy több vagy kevesebb földet juttassanak számukra. Még néhány régebbi eredetű faluközösség is láthatóan megérzi a megnövekedett földesúri hatalom önállóságot sorvasztó súlyát. Az ugraiak (113) csak az uraságtól maradt földet, a szentmártonkátaiak (80) csupán a földesúrtól kijelölt rétdarabot oszthatják fel maguk között. Az egykor saját pusztával rendelkező Poroszló (44) jobbágyainak megparancsolják, hogy az uradalmi tiszteknek, kivált a szántóföld és a rét osztásában, fejet hajtsanak. Mire megindul az úrbérrendezés, melynek során az állam nyúl bele a paraszti birtoklás és határhasználat alakulásába, a földesúri hatalom beavatkozása következtében máris számos helyen deformálódott felülről a parasztnép mélyen gyökerező, hagyományos berendezkedése. 1967. Klny. az Agrártörténeti Szemle 1967. évi 3—4. számából, Budapest, 1967. 346-399. p. ""A telekrendszerről s a földközösség bomlásáról: Varga J. i. m. 21-47. 1. - Hofer T.: Déldunántúl településformáinak történetéhez, i. m. 160-70. 1. - Soós I.: A jobbágyföld sorsa, i. m. 1213, 19, 90-93.1. - Uő: A jobbágyföld helyzete, i. m. 12-15, 18. 1. - Mokkái L. : Pest megye története, i. m. 141-43. 1.