18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében

sőbben is természeti adottságok dolgában: itt a síkság, melyhez dombvidék is társul, a Magyar Középhegység déli lejtőjével érintkezik, ami a tájat magában véve is tagolttá teszi. A képet tovább színesíti, összefüggésben a természeti földrajz alakulásával, a települések megoszlása. S ámbár itt, az egykori „királyi Magyarország" szomszédságában, a földesurak általában viszonylag korábban próbálták érvényesíteni hatalmukat, nem mutat egységes képet a határhasználat további alakulása sem; külön színfoltot képvisel a Jászság, melynek eredetileg szabad népe a XVIII. század elejétől a közepéig jobbágysorba süllyedt. A vizsgált terület természetes nyugati határát a Duna alkotja, Váctól kezdve, hol a folyam észak-déli irányba fordul, dél felé mintegy 90 km szélességben. Keleti irányban 120-130 km távolságra, a Tisza vidékéig terjed, s nagyjából e folyó keleti partja mentén, többé-kevésbé északkelet-délnyugati irányú (légvonalban kb. 80 km-nyi) vonalban végződik. E mintegy 9760 km nagyságú terület északi lezárását a mai Pest megye határa s tovább a Cserhát és a Mátra hegység vonulata, délen nagyrészt ugyancsak Pest megye határa adja. A maga egészében török alól szabadult terület több mint háromnegyed részben síkság, a két folyó mentén 100 m-nél mélyebben, másutt 100-150 m-re a tenger szintje fölött. A Duna közelében a síkság tengerébe mintegy 60 km-re félszigetszerűen benyúló, fent kb. 25 km széles, majd délkeleti irányban fokozatosan elkeskenyedő dombvidék s néhány községnek a Mátra lejtőjére felhágó határa sem haladja meg a 150-300 m-es szintet. Északról nagyjából az emelkedettebb térszín széléig nyomul előre az agyagos, agyagos-vályogos erdőtalaj. A dombvidék egy részén homokos erdőtalaj, másik felében s a síkvidéken pedig mezőségi és réti jellegű talaj található, amott s a Duna és a Tisza völgyében jobbára vályog vagy agyag és vályog szikföltokkal, a DunaTisza közének kissé emelkedettebb hátságán pedig nemegyszer futóhomokig lazuló homok. A táj éghajlata kifejezetten kontinentális jellegű. Az évi középhőmérséklet 10" (a nyári fél évé 17, a télié 3°), a napsütéses órák száma 2000 körül mozog, a nyári, illetőleg hőségnapoké (25, illetőleg 30" fölötti maximumokkal) 70-80, illetőleg 20-25. Az évi csapadék ritkán haladja meg az 500-550 mm-t, s eloszlása is egyenlőtlen: a tavaszi kalászosok tenyészidejére csak 200-225 mm esik.

9 Kétszázötven-kétszáznyolcvan évvel ezelőtt még aligha ütköztek ki ennyire az időjárás szélsőségei. A táj vízrajza s növénytakarója ugyanis a maitól némileg eltérő képet mutatott: arculatán mély nyomokat hagytak a török idők s a rájuk következő hadjáratok súlyos viszontagságai. A gondozó-alakító emberkéz roppant megfogyatkozása következtében nem annyira az őstermészet nyert teret, mint inkább elvadult, elromlott tájelemek terpeszkedtek az egykori kultúrtáj szűkre olvadt, szegényes maradványainak rovására.

10 A gazdátlanná vált szántóföldek, rétek, elpusztult kertek és szőlők helyét gyom és bozót verte föl. A dombságon s a hegységhez csatlakozó peremvidéken ellentámadásba lendült erdők, cserjések szorítotkozólag 1770-ből: Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században. Eger é. n.; a Jászságra nézve általában 1.: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza. Bp. 1942) derül fény a már részben földesúri behatás alatt formálódott határhasználatra (hivatkozás itt is községek szerint). 'E- Magyarország éghajlati atlasza - Klima-Atlas von Ungarn. Bp. 1960. Mendel Tibor: Az új települési rend. Magyar Művelődéstörténet, IV. Bp. é. n. 170. 1.