18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

CSÍKI TAMÁS: Wellmann Imre és mezőgazdaság-történetünk új útjai

terméke az a tanulmány, amelyben a rendi állás és a hivatali rang kapcsolatait, egyáltalán az átalakuló hivatali élet számos újszerű jellemvonását tárja fel. A legújabb szociológiai irányzatok hatása e tanulmányán érződik talán a leginkább, mivel nemcsak azt a folyamatot érzékelteti, melynek során a Habsburg-abszolutizmus kísérletet tett egy modernebb állami adminisztráció megteremtésére, megjelölve azokat az elemeket, amelyek ebben az átmeneti időszakban a rendi korszak maradványai, s azokat is, amelyek már a kollegiális működésű kormányszervek jellemzői, hanem számos konkrét elsőbbségi („praecedentia") és egyéb jogvitát is elemez, amelyek mögött a társadalmi rétegződés és átrétegződés mélyebb összefüggései is feltárulnak. A háború előtti korszakból még két fontosabb Wellmann-munkát kell megemlítenünk, amelyek ugyancsak egy-egy új oldalát mutatják bővülő tevékenységének. 1936-ban jelent meg, az 1886-os kiadás után másodízben Károlyi Árpád tanulmánya, amely rendkívül széles forrásanyagra támaszkodva (Károlyi a bécsi Udvari és Állami Levéltár munkatársa majd igazgatója volt) ismertette Buda 1686-os \asszavívását, annak politikai-katonai előzményeit. Az átdolgozást Wellmann végezte el, melynek során, a szerző instrukcióinak megfelelően, több, újonnan felmerülő feladatot kellett megoldania. (1886 után ugyan számos forráskiadvány is megjelent, ezek eredetijét azonban Károlyi szinte kivétel nélkül felhasználhatta, így Wellmann csak néhány újabb kútfő hozadékát, ezek közül az egyik legfontosabb Starhemberg tábornagy bizalmas levelezése, értékesíthette. Ugyanez vonatkozik az időközben megjelent történeti feldolgozásokra is, amelyeket Wellmann gondosan és kritikusan számba vett, s ugyancsak beépített az új kiadásba.) Mindennél fontosabb azonban számára a Buda török kori helyrajzával foglalkozó források és publikációk összegyűjtése. E tekintetben számos eredmény született a dualizmus korszakában, elég ha Hauszmann ásatásait vagy Marsigli hadmérnök jelentéseinek és térképeinek Veress Endre-féle kiadását említjük, ezeket, miként más egykorú metszeteket, térképeket és rajzokat felhasználva tette Wellmann pontosabbá és színesebbé azokat a szövegrészeket, amelyek a város és a vár egykori épületeit, erődítményeit mutatták be. (E forrástípusok ilyen szerves alkalmazása azóta sem erőssége történetírásunknak.) Mindemellett az eredeti fejezeteken bizonyos átszerkesztést is végre kellett hajtani, mivel Károlyi aránytalanul hosszan és részletesen foglalkozott a hadjárat előkészítésével: a különböző segélyekkel, Lipót pénzügyeivel stb., amit Wellmann szintén jól oldott meg, s ez ugyancsak hozzájárult ahhoz, hog)

7 e kötet a későbbi feldolgozások számára, beleértve az egyes részkérdéseket, kiindulópontként szolgálhatott. Az 1930-as évek végén induló nagy vállalkozásban, a Domanovszky nevével fémjelzett Magyar Művelődéstörténet munkálataiban, Wellmann a barokk és a felvilágosodás korszakát tárgyaló negyedik kötet szerkesztőjeként, s a bevezető tanulmány szerzőjeként vett részt. E kötetben egyrészt az a törekvés érvényesül, hogy a gazdaság- és a társadalomtörténet, a művelődéstörténet, az egyes művészeti ágak, beleértve pl. az iparművészetet és a zenét is, egységes szempontú bemutatása valósuljon meg, ami által a társadalmi, a politikai és a kulturális jelenségek összefüggései is feltárulhatnak, másrészt mindez mégis oly módon történjen, hogy az 1930-as évek különböző történeti irányzatainak legjobb eredményei is érvényesülhessenek, így került a kötetbe a mezőgazdaság fejlődéséről, a falusi életről s a magyar ipar és