18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

egyenlő méretarányú térképet készítve, ahány fajta térben ábrázolható jelenséggel van dolgunk. Ennek alapján mindenekelőtt a különféle agrártörténeti tényezők és jelenségek egy időpontban való elterjedéséről kapunk képet. Ha azután az egyes jelenségek kiterjedését mutató térképeket egymásra helyezzük, közöttük bizonyos összefüggések megállapítására nyílik lehetőség; s amikor a kapcsolódó tényezőket közös térképen látjuk együtt, szemünk előtt rajzolódnak ki az egyes gazdasági tájak körvonalai. S ha majd sikerül más időmetszetek adatait is térképre vinni: ugyanannak a jelenségnek más-más időből való térképeit helyezve egymásra s az egyes tényezők kapcsolódását is összehasonlítva, a fejlődés iránya s törvényszerűségei is megvilágosodnak előttünk. E térképek szilárd alapvetésére építve azután fokról fokra más forrásból származó időben rögzített adatok is térképre vetíthetők - s máris megvetettük egy nagy jelentőségű vállalkozás: a magyar agrártörténeti atlasz alapjait. A kiitfőkből nyert agrártörténeti adatok kartográfiai módszerrel való ábrázolása legcélszerűbben munkatérképek segítségével történhet, melyek mondjuk 1 : 250 000-es méretarányban a települések helyét, a községhatárokat, a hegy- és vízrajzot tüntetik fel. Eszerint már a munkatérképek elkészítéséhez szükség van olyan természeti tényezők térképre vitelére (s ebben elsősorban agrárszakembereink s geográfusaink segítségére kell támaszkodnunk), melyek egész történeti korszakokon keresztül nagy állandósággal érvényesültek; de még inkább szükséges ez ahhoz, hogy a történeti adatokat kellően mérlegelhessük. E természeti tényezők térbeli rögzítésében elsősorban a legújabb kor viszonyaiból kell kiindulnunk, addig az időpontig menve vissza, amikortól fogva elég bő, részletes és sokoldalú adatok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy kellően megbízható térképeket rajzolhassunk, illetőleg amikortól fogva már erre a célra felhasználható térképeink is vannak. De természetesen e tényezők között is vannak olyanok - elsősorban a vízrajz , melyek idők folyamán, az ember beavatkozása következtében számottevő változásokon mentek át; ezek esetében a módosulásokat történeti adatok alapján fokozatosan, a mából visszafelé haladva rögzíthetjük, felhasználva itt a II. József-kori katonai felvétel s főképp a XVIII. század második felétől kezdve rendelkezésre álló egyéb részletes térképek útmutatását is. Részben a munkatérképek elkészítéséhez, melyekbe majd a helyi történeti adatok bejegyzése történik, részben az adatok kellő értékeléséhez az agrárfejlődés következő - többé-kevésbé konstans - tényezőinek térképre vitele kívánatos, ugyancsak 1 : 250 000-es méretarányú külön lapokon. a) Talaj. Itt az alapvető geológiai adottságokon, kémiai és fizikai tulajdonságokon túl elsősorban a termesztésre való alkalmasságon és a megművelhetőségen van a hangsúly. Az agyagos, homokos, vályog- stb. talajok elterjedésén kívül tehát képet kell kapnunk arról is: hol volt az országban terméketlen terület, futóhomok, szik, feltétlen erdőtalaj, továbbá mely területek voltak elsősorban rétművelésre, melyek a legfontosabb és legnagyobb miiltra visszatekintő kultúrnövényeink (gabonafélék, kender, len, kukorica, dohány, burgonya, cukor- és takarmányrépa, lucerna, lóhere, repce stb.) termesztésére alkalmasak. Ugyancsak szükség van általában a talaj minőségének térképen való rögzítésére, legcélszerűbben a kataszteri tiszta jövedelem alapján. b) Hőmérséklet. E tekintetben nemcsak az átlagok (évi, téli, nyári stb. középhőmérséklet) fontosak, hanem az eloszlás, a tavasz kezdetének s a tél beálltának ideje, a szélsőségek, a napsütés időtartama és intenzitása, a tavaszi fagyveszély