18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
lizmus irányába fordult. A népiségtörténeti búvárkodás azonban az iránynak nem egy követőjét a parasztság sorsával való behatóbb foglalkozáshoz vezette el; így jött létre Szabó Istvánnak a feudalizmussal szemben kritikai álláspontra helyezkedő, talpraesett kis parasztságtörténeti összefoglalása. 77 Jelentős eredményekkel járult továbbá agrármúltunk teljesebb megismeréséhez a néprajztudomány — melynek részéről elsősorban Györffy István és tanítványai jártak sikerrel a Herman Ottótól megkezdett úton -, továbbá az agrártudomány néhány képviselője is. A szellemtörténet mindenekfölött szintézisekre törekedett, amelyek az emberi szellem koronkint változó stílusjegyeinek bélyegét ütötték a történeti élet egészére, ledöntvén a pozitivisták politikai és művelődéstörténelem között vont merev választófalát; s ezekhez, megfelelő „átértékeléssel", felhasználta azt az adattömeget is, mely az előző évtizedekben a pozitivisták hangyaszorgalmú munkássága révén gyűlt össze. Mindamellett a szellemtörténet sajátos felfogása a speciális agrártörténeti részlettanulmányok egy hányadán is éreztette hatását. A paraszti fenntartóépítő erőfeszítés helyett a megdicsőült nagybirtok szerepe jutott előtérbe; jobbágyfelkelésekről alig esett szó, annál több urat és parasztot egybefűző szoros szálakról; osztályellentétek helyett a jobbágytársadalom rétegződése, belső dinamikája került tárgyalásra. Lelki tényezők, uralkodó eszmék, nyugati áramlatok hatása a nép körében alig volt megfogható, sokkal inkább az udvar felfogásán, reformtörekvésein, a kormány hivatalos aktáin keresztül; így a jobbágysors a szellemtörténet hatását tükröző dolgozatokban olyképp jelent meg, mint magas rangú bürokraták papiros intézkedéseinek passzív tárgya, íróasztal mellett kiformált előkelő nézetek függvénye. E magasról lenéző szemlélet távlatában úgy tűnt fel: az uraktól alászállt kultúrjavakon kérődző nép pusztán passzív, önálló alkotó tevékenységre képtelen befogadója felülről jött hatásoknak. *#* Ha már most néhány szóval meg akarjuk vonni a polgári történetírás mérlegét az önállósulástól eltelt fél évszázadra vonatkozóan, a következő sommás megállapításokra juthatunk. Kétségtelen eredmények születtek az anyaggyűjtés terén, különösen a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle időszakában, majd szervezettebb formában s az agrártörténet speciális forrásait a maguk összefüggésében értékesítve, a Domanovszky-féle Tanulmányok munkájából. Módszer dolgában az uradalomtörténet úttörő műfaja jelentett újat, többletet, speciálisan az agrártörténelem kútfőihez s céljaihoz igazodót; fontos kezdeményt indított el egy nagyobb parasztközösség életének vizsgálata is. Problémaállításban Acsády elvi fejtegetésein túl, Tagányi földközösség-kutatásait, a Domanovszky-sorozatnak a majorsági fejlődést és Soós Imrének a földesúri kisajátítást feltáró erőfeszítéseit lehet főbb nyereségként elkönyvelni; eredményekben csatlakoznak Acsády jobbágyságtörténeti kutatásai is. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az agrárfejlődés vizsgálata csaknem kizárólag a feudalizmus idejére korlátozódott, s azon belül is főleg a XVI-XVIII. "A magyar parasztság története. Bp. 1940. - Még tovább megy a feudalizmus bírálatában Soós Imre, amikor leleplezi a nagybirtok múltbeli kisajátító akcióit: Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében. Sopron 1942.
