18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

be". A szabadságharcban „a középkori agrár-feudális szervezet egész szerkezete szétromboltatott, s a közös vérkeresztség nemcsak a papíron, hanem a valóságban megteremte az egységes, jogban és teherben egyenlő nemzetet". „Az új munkaszervezetből új társadalmi és gazdasági bajok keletkeztek ugyan, de a közös munka és siker az egymásra utaltság tudatát egyre jobban kifejleszté a századokon át haragvó testvér néprétegek között."

69 Az organikus társadalomfelfogásból eredő gyengék és következetlenségek sem feledtethetik, hogy Acsády elsőnek tekintette át az osztályellentétek, az osztályharc figyelembevételével parasztnépúnk történetét. Itt is meglátszik azonban, hogy a materialista gondolkodás nem hatolt mélyre nála, a történelmi materializmus módszerét és szemléletét még nem tudta magáévá tenni. A feudális korban a parasztmozgalmaknak alapjában véve csak a földesúri visszaélések ellen forduló, konzervatív jellegét hangoztatja, s az organikus társadalomfelfogásból kiindulva az osztályok együttműködését tartja eszményinek a nemzeti fejlődés szempontjából. A kapitalizmus korában is az osztálybéke álláspontjára helyezkedik, s a szocialista mozgalmakat, anarchista törekvéseket elutasítja magától. A liberalizmus hatása is megmutatkozik a politikai történet fordulópontjainak (nemegyszer királyok uralkodási éveinek) alapulvételében, az alkotmányos formák tiszteletében (mint azt II. József jobbágyrendeletének értékelésénél láttuk), az 1848-i törvények fenntartás nélküli magasztalásában s nemegyszer szónokias fordulatokban. Meglepő viszont, hogy a szerző által annyira kidomborított „gazdasági szem" e munkájában mily kevéssé érvényesül, s hogy bár határozottan a nép oldalán áll, a parasztság helyzetének, a földesúri kizsákmányolás fokozódásának rajza milyen hézagokat mutat. Nemcsak Tagányi földközösség-tanulmányának tanulságai maradnak ki „A magyar jobbágyság történeté"-ből: nem használja fel a Gazdaságtörténelmi Szemle fontos adatait sem, melyekből a Mohács utáni fejlődés döntő fontosságú tényezőjére: a majorsági gazdálkodásra derül világosság. Amivel azonban igen tanulságos és sokban újszerű elvi fejtegetéseihez képest leginkább adós marad, az a maga-sürgette paraszti munkának, a nép önálló alkotó tevékenységének ábrázolása. Igaz, úgy véli: „Ajobbágyság története ... nem a mezőgazdaság története, ... nem a föld, hanem az élő ember, illetve a köznép jogi, gazdasági és társadalmi állása alakulatának története", s ehhez képest jobbágyságtörténete bevezetésében „a magyar nemzet egyik legfontosabb a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó, ... számra nézve legnagyobb rétege ... jogi és gazdasági állapotainak" rajzát ígéri. Mégis meglephet, hogy épp ő, aki a pusztán törvényekre támaszkodást kényelmes és hibás eljárásnak bélyegezte, itt, a terjedelem korlátaira hivatkozva, ezt közli az olvasóval: „Elsősorban arra kellett szorítkoznom, hogy a törvényes fejlődést megvilágítsam, másrészt a kútfők alapján bemutassam, minő valósulást nyert a törvény az egyes korszakokban, s minő hatást gyakorolt az anyagi polgárosodás menetére." Meglephet, hiszen beköszöntőül általánosságban sokat ígérőn, emelkedett hangon méltatta a hőstetteket, melyeket a magyarság a vad természet leigázásával, ha<>;

'A magyar jobbágyság történele, 189, 195-6, 379-82, 510-11.1.- Már Jókai Máris így összegezte 1848 jelentőségét igen elterjedt népszerű művében: „megteremte a teljes egy magyar nemzetet". A magyar nemzet története regényes rajzokban, III. Bp. 1890. 213. 1.