18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
dezhetôk fel. A nyolcvanas évek végén még így ír: „Az állam politikai, nemzetközi szereplését, mint ma, úgy minden időben gazdasági tényezők befolyásolták, s belső mozgalmaink bizonyára szocziális és gazdasági bajokkal is kapcsolatban álltak.' 1 '' Ekkor még addig sem megy el tehát, mint Földes Béla, ki egy évtizeddel előbb, a gazdasági érdekekben látván az általános történet „hathatós rugóit", ezt jelentette ki: „A történet folyamában felmerülő világesemények és a társadalom alapintézményei gazdasági tényezők szüleményei." De a kilencvenes évek derekán már Acsády is, a megfogalmazásnak minden enyhítő és határozatlan fordulatát félretéve, félreérthetetlenül az anyagi tényező elsőségét, sőt egyeduralkodó szerepét hirdeti. „A gazdasági érdekek és ellentétek, valódi vagy képzelt szükségletek kizárólagos uralma alatt áll ma egész állami és politikai életünk"; s „ez érdekek jelentősége minden időben ... ugyanaz volt mint ma", csak a múltban ez „nem jutott oly világosan tudatra". Ma azonban, „midőn a gazdasági ismeretekben iskolázva, úgyszólván gazdasági szemmel kutatja a tudomány a múltakat, azt a tapasztalást teszi, hogy minden. nagy történelmi esemény mögött, mely Európa sorsára befolyással volt, világosan és szembetűnően ott lappang az eddig észre nem vett, meg nem értett, nem méltányolt gazdasági érdek, mint elsősorban mozgató rugó". Hatalmi küzdelmek, parasztlázadások, vallásháborúk, egyházi mozgalmak „elsősorban gazdasági okokban, anyagi ellentétekben és tényezőkben találják igazi magyarázatukat. Csak a jelszó, a lobogó volt más; ...a politikai, rendi, vallásos, felekezeti takaró alatt ösztönszerűen, öntudatlanul, de tényleg gazdasági törekvések, anyagi érdekek hevítették a versengő feleket." „A népek vándorlásai, a nagy nemzetközi vagy polgárháborúk, ... az alkotmányreformok, a honvédelem szervezetének változásai, a közműveltség, irodalmi és művészeti élet emelkedése és hanyatlása, nemzetek és államok felülkerekedése vagy mások általi leigázása mind gazdasági okokban, anyagi tényezőkben sarkallnak, s bennök lelik legtermészetesebb magyarázatukat. Ennélfogva csupán a gazdasági szempont és a gazdasági felfogás érteti meg igazán az utóvilággal a múltakat..." 04 Mindebből persze még nem az következik, hogy Acsády a történelmi materializmus zászlóbontója s annak teljes fegyverzetében a dialektikus materializmus módszerének meghonosítója lett történetirodalmunkban. Valójában nem szakadt el teljesen az idealista világnézettől, s főképp történetírói gyakorlatában alig látjuk érvényesülni fenti elvi megállapításait. 1 ' 5 De mindenesetre ez utóbbiakban sem mutat oly mereven egyoldalú, vulgáris materialista szemléletet, mint másfél évtizeddel utóbb Ágoston Péter, aki nem habozott kijelenteni: „Magyarország régi történelme az ingatlan vagyon története", „a földért folytatott szakadatlan küzdelmek a magyar történelem eseményei", a hatalomért vívott „küzdelmek hátterében mindig csak a föld áll"; s bár szerinte „földország vagyunk, történelmünk földbirtok történelem", épp a föld népének munkájáról, küzdelmeiről feledkezett meg ,v, NgSz 1888. 20. 1. - Weisz B.: Bevezetés a gazdaságtörténetbe. Bp. 1878. 16. 1. - Acsády /., MGSz 1895, 139-40. 1. - Régi magyar birtokviszonyok, 81-2, 148. 1. - Közgazdasági Lexikon, I. 715-6. 1. (Az idézetekben a kiemelések tőlem, W. I.) '''Parasztnépünk múltjának feltárása c. tanulmányomban helytelenül állítottam be Acsádyt a történelmi materializmus képviselőjeként; ugyancsak helytelen volt jobbágyságtörténetének csupán gyenge pontjait kidomborítani s tendenciózus ferdítéseket tulajdonítani neki. - Acsády mechanisztikus materializmusáról: Gunst P. i. m. 108-10. I.
