Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASSÁG SZEREPE A KISEBB BORSODI CENTRUMOK LÉTREJÖTTÉBEN

70. kép. Kulacs Ónodról (HOM 69.3.1. Itsz.) A legrégibb típus az 1880-as években kedvelt kis méretű, kerek, szíjnak való bújtatóval készült kulacs. Sötétbarna alapon koncentrikus körökbe festett virágbokruk jellegzetes. Ezeken a virágtöveken a szárak és a gyakori pontrozetták fehérek és írókázottak, a levelek zöldek, a nagyfoltú, ecsetes, gyakran csak foltszerű virágok pedig világosbarnák, drapposak, sárgásfehérek (70. kép). Később ez a virágcsokor átkerült a mandula alakú butellákra is. A butelláknak ezt a csoportját nagyon nehéz lokalizálni. Ugyanebben a korban hasonlókat készítettek a sárospataki és a miskolci mesterek is. Itt említést kell tenni arról, hogy Román János a pataki mesterek szóbeli hagyományait forrásul megjelölve mint egyik déli vándorló állomáshelyet említette Ónodot.

440 A világos alapozásúak koncentrikus körrel díszítettek és a mezőcsáti butellákra emlékeztetnek. Ha lehet, a tálfélék még kevésbé mutatnak egységes díszítőhagyományt, mint a bütykösök. Talán az emelhető ki, hogy sötét színűre tálat és tányért nem alapoztak (általában véve is jobban kedvelték a világosabb színeket) valamint hogy egyértelműbben nyomon követhető rajtuk az utánzott nagyobb központ - mezőtúri, sablonos csati, füredi, pataki - utánzása. Meglepően nagy számban rendeltek figurális edényeket, több ember és hordó alakú butellát, török férfifejet mintázó dohánytartót ismerünk. UÖ Román J., 1955. 15.