Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASSÁG SZEREPE A KISEBB BORSODI CENTRUMOK LÉTREJÖTTÉBEN
tett háziipar díszítőművészete ezeknek a már kialakult díszítőstílusoknak a hatása alatt formálódott. Az 1820-1870 közötti fél évszázad alatt Észak-Magyarországon több nagy piackörzetet ellátó fazekasközpont létezett. Ezek mindegyike kiérlelt forma- és díszítménykincset hozott létre. Dél-Borsod a földrajzi fekvése miatt mindezen fazekasközpontok piackörzete volt, mint ahogy jártak ide árulni a miskolci fazekasok, de az alföldiek, pl. a mezőtúriak is. Morvay Judit 1955-ben megállapította, hogy a mezőkövesdi háztartásokban 12 fazekascentrum termékei voltak megtalálhatóak. 43 Természetes, hogy az a fazekasság, amely ezen a vidéken az 1870-es évektől született meg, ezeknek a fazekasközpontoknak a díszítményeit vette át. A dél-borsodi edények jó példái annak, hogyan variálták, kombinálták a tanult vagy látott elemeket, illetve hogyan született - ha született - valami egészen új belőlük. A népi díszítőművészet utolsó felvirágzása egy időre esett a céhek felbomlásával, aminek egyik következményeként a minőség belső, szakmai ellenőrzése megszűnt, az egyetlen mérce, a vásárlók ízlése lett. A fazekastermékek színvonala rohamosan csökkent, kevés a szép arányú forma, a harmonizáló díszítés. Ezek a kései fazekasközpontok szegények voltak fazekas egyéniségben, ezért sem tudott a többségük túllépni a szomszédos, magas színvonalú edényeket készítő fazekasgócok díszítményeinek szolgai utánzásán. Dél-Borsod fazekasai nem tudtak főzőedényeket csinálni, mert nem volt magas hőfokot bíró agyagjuk. Az alapanyagot az ónodiak kivételével mind a Bükk-hegység dél felé, az Alföldre futó völgyeiből szerezték be. Az itteni fazekasság tehát alföldi jellegű, vagyis a használati funkció mellett hangsúlyozott jelentőséget kapott a díszítés. A többi fazekasgóchoz képest feltűnő arányban maradt ránk feliratos, datált és szignált edény. E vidék lakossága - ezt a mezőcsáti és a tiszafüredi butellák is bizonyítják - különösen szerette a név szerint ajánlott italtartókat. Valósággal új irodalmi műfaj jelent meg: a butellák falába karcolt „kulacsköltészet". 434 »Ezeknek a megrendelésre készített tárgyaknak különleges helyük volt a közösségben, óvták őket, gyakran alig, vagy egyáltalán nem is használták, a lakószoba díszeiként funkcionáltak. A legtöbb épen maradt - és így gyűjteménybe került - fazekastermék ilyen féltve őrzött, egyedileg készített darab. Jellemző, hogy többségük butella, cserépkulacs, esetleg butykoskorsó, ritkán különleges célra készült kancsó. A négy borsodi fazekashely díszítőstílusa nem egységes, hanem markáns különbség van az ónodi és a tőle délnyugatra, egymáshoz közel fekvő három település edényei között. Ez az eltérés szembeötlő mind a forma, mind az alkalmazott színek, díszítménykincs, valamint a kompozíció tekintetében. Mezőkövesd, Mezőkeresztes és Szomolya stílusa egységesebb, karakteresebb, Ónodé nem ennyire az, sőt, éppen az jellemző rá, hogy több fazekasközpont termékeit is megpróbálta utánozni. Olyannyira, hogy egyikmásik darabot csak a felirata alapján tudjuk lokalizálni, mert a stílusjegyei alapján fenntartás nélkül helyeznénk pl. a tiszafürediek, a mezőcsátiak vagy a sárospatakiak közé. E három településen két eltérő technikával készült, más-más ízlést képviselő stílust alkalmaztak. Megvizsgálva Ónod, illetve Mezőkeresztes, Mezőkövesd és Szomolya piackörzeteit és vásározóhelyeit, a lakosság társadalmi és vallási összetételét, magyarázatot kapunk az elkülönülésre. 433 Morvay J., 1955.32. 434 Bodgál F., 1965.73-78.
