Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASSÁG KAPCSOLATA A KÖZÉP-TISZAI STÍLUSCSOPORT KÖZPONTJAIVAL

mutat a gömöri ecsetes festésű, mázas kerámiákkal. Miskolc mind a Sárospatak felől, mind a Gömör felöl érkező vándorló legények és mesterek déli állomáshelye volt, a délebbre fekvő alföldi fazekascentrumok az általuk közvetített új kerámiastílussal csak a sárospataki és miskolci áttételen keresztül érintkeztek. Talán Ónod volt a legdélebbi góc, amely részben átvette ezt a díszítőhagyományt. Hevesi stílus Hevesinek nevezzük a magyar népi kerámiával foglalkozó szakirodalomban leginkább Gyöngyös-pásztóinak nevezett regionális kerámiastílust, mert ez a díszítőhagyomány nem kizárólag Gyöngyöshöz, Pásztóhoz és Egerhez, hanem sokkal nagyobb területhez köthető. Találóbbnak tartjuk a városok helyett a tájegység nevét használni a megjelölésekor. A legkésőbb kialakult, egységes színeket, ornamentikát és technikát alkalmazó fazekasstílusunk. Fő központjainak céhei igen későn alakultak meg (Gyöngyösön 1863-ban, Egerben 1818-ban).

430 A regionális stílus keleti határa a Bükk hegység gerincvonulata volt: Szomolyán, Mezőkeresztesen kiérlelt stílusjegyeket mutató hevesi díszítésű edényeket készítettek. A matyó településeken és a Bükkalja falvaiban a tiszafüredi edények mellett legkelendőbbek ezek a hidegfehér alapra középkékkel, zölddel és vörössel festett virágkoszorús, madaras edények voltak. Ez a díszítőmód olyan egységes és annyira kevéssé ismert, hogy jelenleg nemcsak azt nem tudjuk megkülönböztetni, hogy egy-egy darab melyik műhelyben készült, de azt sem, melyik városban. A miskolci és a hevesi fazekasgóc stílusa azért nem mutat lényegi hasonlóságot egymással, mert jelentős a működésük közötti időbeli eltérés. Miskolc fazekassága már régen elindult a hanyatlás útján, amikor a 19. század közepétől megszületett a hevesi. Éppen ezért a stílus kialakulásában a miskolci fazekasságnak semmilyen szerepe sem volt. 430 Kresz M., 1991/a. 61., 1991/b. 146-147.