Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A FAZEKASIPAR HANYATLÁSA MISKOLCON (1870-1940)

A FAZEKASIPAR HANYATLÁSA MISKOLCON (1870-1940) A 19. század közepének miskolci életéről nemcsak hiteles, de irodalmi értékkel is bíró híradás született a cseh nemzeti irodalom egyik neves írónőjének, Bozená Nemcovának tollából, akinek a férje birodalmi hivatalnokként került rövid időre Miskolcra. A nála tett látogatásakor készültek a feljegyzései 1851-ben. Háziasszonya egy katolikus, nemes özvegyasszony volt, akinek a lakását szemléletesen bemutatta. „Bútorai régimódiak: különféleképpen kovácsolt, fabetétes nagy és kis tölgyfa szekrények, rajtuk mindenféle látványos apró ipari készítmények: a háziasszony ékszerei, fonnyadt virágok, ezüst sótartók, rugós kapcsok, imakönyvek, ecetes és olajos üvegek, porcelán levesestál, tányérkák, csészék, kések, villák, közben pedig sok furcsa apróság felaggatva vagy felállítva: húsvéti, karácsonyi vagy névnapi ajándékok, búcsúfia, hímes tojások, kis elefántcsontkeresztek, sok-sok egyéb emléktárgy".

388 „Este kávézás a háziasszonynál. Sok kompliment, pompás és egyszerűbb aranycsészék és egy háromlábú kisserpenyő az asztalon".

389 „Mi minden volt előttünk az asztalkán! Hányféle tányérka, és mindegyiken más és más: az aranyozott kiscsészék, pohárkák, a selyemmel átszőtt asztalkendők, és középen elhelyezve állt a háromlábú edény a tejszínnel. Ezzel később minden társas összejövetel alkalmával - amikor kávét ittak - találkoztam".

390 „A nyitott tüzhelyü konyha a falára aggatott agyagedényekkel mindig a szoba és a kamra közt középen van".

391 A kocsmákról megjegyezte: „Az ital korsóban áll az asztalon".

39 A miskolci polgári, szegény nemesi háztartásokban - mint az a napló részleteiből is látható - már a 19. század közepén, a város szegényeinek háztartásaiból néhány évtizeddel később szorult ki az ólommázas edény. A konyhában használatos főzőedények minden bizonnyal többségükben gömöriek voltak. A céh feloszlatásának idején már a kőedénygyárak is küzdöttek a fennmaradásukért. A kőedénygyárak nem a helyi fazekassághoz, hanem a különböző hazai és külföldi üzemekhez kapcsolódtak formáikat, a díszítőstílust illetően.

393 Minden valószínűség szerint a miskolci fazekasok is vettek át formát, utánozták a kőedényeket (cukortartók, kosárkák megjelenése), tárgyi emlék azonban nem tanúskodik erről. Az 1850-ben megszervezett Kassai Iparkamarához tartozott Zemplén, Gömör, Abaúj, Szepes, Sáros, Torna, Ung és Bereg megye, a pest-budai kamarához pedig többek közt Borsod vármegye. 1860-tól - Erdély és Dél-Magyarország visszacsatolása miatt módosult a korábbi területi megoszlás, minden érintett megye Kassához tartozott. A mis388 űo/m'n K., 1963. 14. 389 DOHMII K., 1963. 10. 390 Domin K., 1963. 15. 391 DominK., 1963. 13. 392 Daniin K., 1963. 26. 393 Katona /., 1971. 106., Megay G., HOM HTD. 69.551.11.