Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - A céh tárgyai - Agyaglelőhelyek, festékanyagok

A céh tárgyai Három pecsétje volt a fazekascéhnek, mindhárom azonos díszű: kettős pontvonal keretben, a feliraton belül egy talpazaton díszes kétfűlű edény látható, benne stilizált virágcsokorral. Alul évszám van. Az első felirata: MISKOLC:N: FAZE:TZEH:P. (miskolci nemes fazekas céh pecsétje) 1768. A második tíz év múlva készült, felirata: MISKOL.N.FAZE:TZEH:P., vagyis a miskolci nemes fazekas céh pecsétje, 1778. A harmadik, majdnem éppen száz évvel későbbi, a céhszervezet feloszlatása utáni, 1876ból. A felirata: A MISKOLCZI FAZEKAS IPARTÁRSULAT PECSÉTJE. Mindhárom a Herman Ottó Múzeum Történeti Tárgygyüjteményében található. Készítésükről a céhiratokban nem történt említés.

325 Két behívó táblát ismerünk: Az elsőnek nem tudjuk a készítési évszámát. Vörösesbarna festésű, pajzs alakú, fából készült és vas akasztókarikája van. Hátsó lapján az ajtócska kihúzható. Felirat és díszítés nélküli. Csináltatásának költségei bekerültek a Számadáskönyvbe. Eszerint 1826-ban egy kisebb javítás lehetett a táblán - hogy ezen-e, azt nem tudjuk -, mert csak 30 krajcárba került. 1843-ban már 2 váltóforint 14 krajcárt fizettek ki „az Tábla tsinállássér".

3 6 1852-ben 7 forint 30 krajcárba került az új sárgarézből készült, pajzs alakú tábla.

327 Első lapján körirat: Készült az Rácz József Úr fő ezé mester idejében 1852. janu 2. Középen egy durva vésésű edény van stilizált virágokkal, valamint bekarcolt felirat K: C: M: Jentsik György (Kis Céh Mester: Jentsik György). A hátsó lapján lévő, lefelé nyíló ajtó felirata a következő: Nemes fazeka - céhtáblája. Készítette Orosz Lajos. A két felső sarokban egy-egy lefelé fordult cserepes virág díszlik.

328 Legkorábbi írott adataink a ládáról vannak. 1793-ban „atam az Ns. Czéh ládának reperatiojaert Asztalosnak és lakatosnak- lRf 30 kr".

329 1 8 1 0-ben a ládán a vas részeket kellett „igaszítani",

330 majd 1832-ben költött újra a céh a láda javítására. Ezek a korai ládák nem maradtak ránk, csupán az 1857-es, feketére mázolt, 43x63 cm-es darab. Oldalain fehér festékkel a céh 1857-es tisztségviselői vannak felírva. Agyaglelőhelyek, festékanyagok A mesterség gyakorlásához szükséges nyersanyag bőséggel és jó minőségben állt rendelkezésre Miskolcon. Az 1880-as években talajtani vizsgálat során feldolgozták Magyarország összes agyaglelöhelyének anyagát. 1000-1200 és 1500 Celsius fokon égették a földmintákat, s az eredménytől függően katalogizálták azokat. Borsod megyében Diósgyőrött és Tapolcán lehetett első osztályú, kevés olvasztóanyagot (vasoxidot, mészt, alkáliát) tartalmazó agyagot kitermelni, amelyből tűzálló edény is formálható. Hasonlóan jó minőségű agyag található Görömböly határában. Erre az agyagra alapozták a miskolci kőedénygyárakat, több téglagyárat és kályhagyárat. Az első 1833-tól 1844-ig Buttykay tulajdona volt, ezt tekinthetjük a város első kapitalista üzemének. A Mildner Alajos alapította másik gyár 1867-ben megszűnt. 1885-ben kezdett termelni Koós István új keménycserépgyára. Az 1823-ban Pongyelokról Miskolcra költözött Trajtler Jánosról tudjuk, hogy a rimaszombati téglákhoz hasonló, tűzterekben használatos béléstéglát készített. 325 Bodó S., 1970. 197., Nagybákay P., 1978.253. 326 HOM HTD. 76.13.4. 327 HOM HTD. 76.13.4. 32% Bodó S., 1968. 174. 329 HOM HTD. 76.13.3. 330 HOM HTD. 76.13.3. 331 Bodgál F., HOM NA: 3450/3.