Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Legények
hónapig és még két, ún. búcsúhetet kellett dolgoznia ott, hogy a mester új legényt szerezhessen. A 7. pótrendelkezés megadja a céhmesternek a legények közötti válogatás jogát. Ha igényelte, az új legény két hetet nála volt köteles dolgozni. A céhmester eldönthette, hogy továbbküldi, vagy a régi legényét ereszti el. Ha pedig „a czéh Mester magának tellyességgel alkalmatos legényt nem találna, a legifjabb mester tartozik maga legényét Czéh Mester Uramnak átengedni". A 8. rendelkezés azt írja elő, hogy ha egy mester fél évig legény nélkül lenne, akkor az, akinek sokáig volt egyfolytában legénye a két céhmesteren kívül, köteles azt két hétre átengedni a céhmester utasítására. A 10. rendelkezés pedig azt az országosan általános szabályt rögzítette, hogy amíg egy mester özvegye újra férjhez nem megy, addig viheti tovább a műhelyben a munkát, és ezen munkájához a céh tartozott legényt adni. Ha pedig nem lett volna több legény, akkor a céhmesternek kellett a sajátját átengednie. 1775-ben arról határoztak, hogy ha egy mester megbetegedik, és legénye nem volna, akkor előbb attól a fazekastól vették el egy legényét, akinek kettő volt, majd pedig - ha ilyen nem volt - a legfiatalabb mesternek kell átadnia egy hétre a legényét. S amíg nem sikerült legényt küldeni a beteg fazekashoz, hetente sorban köteles átadni minden mester a legényét. 272 Ezt a határozatot 1777-ben 273 és 1850-ben is megerősítették. 274 1857-ben úgy döntöttek, hogy a céhmesteren és az özvegyeken kívül „a lókusa szerint" kap mindenki segédet. 1771-ben" 75 adományozott a céh a legények társaságának artikulusokat, amelyekben szerepel, hogy a legényekkel való foglalkozás a mesterek által választott atyamester, ill. - a legények által választott - rendszerint fiatalabb bejáró mester feladata volt. A legények vezetőjét dékánynak hívták. A legény kétheti próbaidő és az ún. bejárás után lehetett a legénytársaság tagja. 1 peták befizetését követően felolvasták neki a társaság artikulusait, és egy garas letétele után felvették a legények közé. A legénytársaságba lépéskor minden legény virágnevet választott magának. Hasonló szokásról Sümeg és Szekszárd fazekassága kapcsán történik említés, ahol a virágnevet keresztelési ceremónia révén kapták a társaságba történt belépésük alkalmával. Valószínűleg ugyanez a keresztelési, keresztapa választási szokás - ami a különböző mesterségek céheinél, társaságainál a középkorban külföldön is megvolt - lehetett gyökere a miskolci fazekaslegények névválasztásának is. Erre vonatkozóan a meglehetősen bőséges miskolci céhes iratanyag semmiféle adatot nem tartalmaz. 1775-ben határozatot hozott a céh, mely szerint helyi legény, főleg ha fazekasmester fia, előnyt élvezett mesterré felvételekor a nem miskolciak előtt. 2 6 1822-ben a miskolci tanítványnak 3 év volt a vándorlási idő, azután pedig egy évig kellett helyben legényként dolgoznia. Az idegenből jött legénynek, ha itt akart céhbe állni, 3 évet kellett helyben eltöltenie. 77 Hogy a legények munkaerejének milyen fontos szerepe volt a céh életében nemcsak az mutatja, hogy ezzel foglalkozott a legtöbbet a szervezet, hanem hogy az ebbéli rendzavarásokat milyen szigorúan büntették, „némely Vándorló fazekas legények Indulatosságbul, más Vándorló Pajtásait el tsabityak, hunczutolják, hógy másokat a gazda akaratya ellen el tsaljak helyeket válasznak. Végeztettet hogy nem az hunczvut, akit 272 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 38. 273 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 53. 274 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 172. 275 HOM HTD. 76.13.1. 276 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 35. 277 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 124.
