Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Kontár mesterek

be céhtagnak. Mivel a három egyforma nevü ember az 1820-as években egyszerre dolgozott a céhben, az adatok alapján szinte lehetetlen elkülöníteni őket. Id. Víg József 1810-ben lett céhtag. A fia, ifj. Víg János 1843-ban nyert felvételt. Kontár mesterek A II. József korabeli népszámláláskor mintegy 14 ezer ember élt Miskolcon, közel kétezer volt nemes közülük. A fazekascéh kiváltságlevelének 8. articulusa is jelzi a nemesek azon jogát, hogy szabadon választhattak mestert maguknak. „A nemesek praerogativájok és szabadságok mindazonáltal, a kik önön magok szükségekre ilyen mesterek által dolgoztatni kívánnának, minden sérelem nélkül megmaradván."

224 Ezáltal - ha nem is volt szabad mesterséggyakorlás - mindig sok kontár dolgozott a városban. Egy 1770-es mestereket összeíró listában 383 céhes mester és 182 céhes legény mellett 170 kontár mestert és 90 kontár legényt regisztráltak Miskolcon.

225 A céhlevélnek a kontárokra vonatkozó rendelete szerint: „Valamint hogy kinek kinek szabad légyen sokadalmi időkben és heti vásárokban kalmár portékáikat nyilván árulásra kitenni, ugy ezen más idegen és a czéhben nem iratos fazekasoknak is olyatín esztendős, vagy heti vásárokban magok munkáját árulni megengedtetik: ellenben azokon kivül ezen Miskolcz városában s Mindszent helységében a fazekas mesterséghez tartozandó művet árulni s olyanoknak, a kik ezen czéhbe be nem lesznek írva, ezen mesterséget űzni, s pénzért dolgozni tiltatik, a kik azért ebben tapasztaltatnának, azok úgy mint ál s lappangó mestereknek, vagyis kontároknak tartatván, a földes uraság, avagy annak engedelmével a város magistrátusa által érdemek szerint büntettessenek meg, vagy ippent kiparancsoltassanak."

22 Az 1761-es és az 1813-as rendeleteknek megfelelően a nemesi vármegye megadta a céhnek a kontárok elleni védelmet, melyet a céh Protocollumában magyarul és latinul maga a megyei jegyző hitelesített. „Anno 1773 Julius Havának 13. Napján Mező Miskolcz Várossában Tartatott Generalis Gyüllés alat. Az előbbeni Tttes Nemes Vármegye Deternimatioja Miskocz Várossá Czéh Béli Fazekasok Instantiájok érdeme szerint Meg Ujitattnak, és a Külsőknek ezt a mesterséget nem Űzvén, Nem Gyakorolván, és a Czéhbé nem lévén írva, ezen itt helyzetetett Hejben Confisealt Büntetés alat Tilalmaztatik, és Ezen Determinatiot a Nemes Város Magisztrátussal is Serenyen tartoznak Vigyázni."

227 A céh megalakításától állandóan visszatérő téma a céh jegyzőkönyvében a kontárokkal való konkurencia, ill. a mestereknek a céh által szabott termelési keretek betartatása. Mivel Miskolcon különösen liberálisak voltak a kontárokra vonatkozó rendelkezések, kedvelt helye volt a céhen kívüli fazekasmestereknek. Füvessy Anikó kutatásai nyomán ismert Nagy András debreceni kontár mester esete, aki 1792 körül költözött Miskolcra, „hogy a Fazekas Mesterségére való bé állására Pénzt keressen- (mivel ott nagyobb Keleté van a Fazekas Müvnek és minden Kontárkodhatik)"}

n Nagy Andrásról a céhes iratokban természetesen nincsen feljegyzés, noha 1805-ig élt a városban. S hogy nem háborítatlanul, annak csakis izgága természete és nem a céhen kívüli mesterséggyakorlása volt az oka. 224 HOM HTD., 79.4.1.1. 225 Bodó S., 1975. 541. 226 HOM HTD., 79.4.1.1. 227.HOM HTD., 79.4.1.1. Protocollum 5. 228 Füvessy A., 1984./48.