Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A 18. SZÁZAD KERÁMIÁJA
Fejir negy szögletü kályhának darabja 1 1/2 Közönséges zöld vagy tégla színű kályhának darabja 5" Összehasonlításul érdemes felsorolni ugyanebből a limitatióból néhány más portékát is: „kakas 10 kappan 20 öreg tyúk 10 Nagy csirke párja 7 1/2 Apróbbé 5 tojást botig 10 5" dénár Az üvegesek limitátiójában ugyanitt „Egy Ittzés Palaczk 4 Egy Ittzés butella 3" dénárba került, vagyis a 18. század közepén az üvegedények már nem számítottak luxuscikkeknek a miskolci vásárban sem. 1770-ben ismét szabályozták az áraikat a miskolciak, az akkori limitatiójuk (a termékek megjelölésének, leírásának, azok sorrendjének szinte szó szerinti ismétlődésével) az 1744-es kassai árszabás másolata. 194 E szó és tétel szerinti egyezés miatt nem tudhatjuk pontosan, hogy a kék színű kályháknak a miskolci limitátióban való felbukkanása valóban új termék megjelenését jelzi-e (Kassán ilyet már egy 1696-os limitátióban is találunk). 19^ Ez az első olyan terméklista, mely némi leírással többet is elárul az edényekről. „Valamennyi Iczes Mázos fazék annyi grajczáron adják a mázatlan pedig fel grajczár Egy pintes belől kivel mázos Szeles szaju korsó 2 1/2 Egy iczes mázos korsó 1 Öreg mázos korsó 5 iczés 7 1/2 Öreg mázos Tál 3 közép szerű ollyan Tál 2 1/2 Apróbb 5/6 Egy leg nagyobb fedő 5/6 Egy Zöld mázas kályha föll állításával edjütt 4 Rf 3/4 Nagyobb kályha 7 1/2 Egy Mázatlan fehir kályha 1 1/2 Egy kek kályha föll allitasa 10 Ceterum az kályhának Nadsagahoz s Czifraságahoz képest az ara is apropartionaltassék." E kettő (tehát az 1744-es kassai és az az alapján készült 1770-es miskolci) szó szerinti átvétele illetve megerősítése történt a Szendrőben kiállított, Borsod megyére vonatkozó 1772-es árszabályzaton is. 196 A limitátiók felsorolásával átlépünk a 19. század elejére, de a díszítés periódusai ezt lehetővé is teszik. A legrészletesebb árszabást 1813ban adták ki. 197 Ebben már mázakról, festékekről, színekről, formákról is szó esik. Kiderül belőle, hogy ekkor még a legáltalánosabbak a sárga tálak lehettek. Megjelentek a vörös, a fehér és a fekete alapozású edények, s e tekintetben figyelemre méltó a fehér és a sárga alapszín határozott különválasztása. Új formák is jelentkeztek: a mártásos (tormás) 194 BAZm Lt.M.IV.A.501/b. Mat.IV.Fs.III.Fr.16. 195 BAZm Lt.IV. 501/b. Mat.XVI:Fs.I.Fr.)5. 196 BAZm Lt. IV.A.501/b.Mat.XVl.Fs.I. Fr.163. 197 BAZm. Lt. M.Iv.A.501/e.4093/1818.
