Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A 18. SZÁZAD KERÁMIÁJA

avasi templom padjain, a mályinkai, a mezőkeresztesi templomokban (Borsod m.) vannak képviselői (38. kép). Fő díszük ugyanaz a naturalisztikus tulipán, amit az edényeken láthatunk. Az avasi templom festett tábláinak sarokdísze is ilyen tulipán, ugyanezek a tömött, sok szárú, leveles szimmetrikus virágbokrok és tulipánok virítanak egy 16. század második feléből származó észak-magyarországi selyemhímzésen.

179 A Mezőcsáthoz nagyon közel eső Nemesbikken egy csati származású református nemesi család leszármazottjánál található két tál, melyek közül az egyiken 1713-as datálás látható (39-40. kép). 39. kép. Tál Nemesbikkről 1713-ból 40. kép. Tál Nemesbikkröl {magántulajdon) (magántulajdon) A két tál színezése jellegzetesen borsodi, azonban a vörösbarna és zöld gránátalmák, a virágok kontúr nélküliek, és a nagy felületű motívumokat festés után írta meg feketével a készítője. A motívumok, de főleg a díszítőtechnika egyértelmű habán hatást mutat. Jellemző a díszítés kompozíciója: a szívből ill. olaszkorsóból kinőtt virágbokor az edény teljes felületét kitölti és nem veszi figyelembe az edény formáját és törésvonalait. A mezőcsáti ásatásokon előkerült töredékek között egyetlen hasonló félkész darab sem volt. Kresz Mária azonban hivatkozott arra, hogy késztermék darabot látott Kiss Károly mezőcsáti helyi kutatónál, aki nagyon sok töredéket hozott a felszínre. Azt nem jegyezte meg, mit ábrázolt az említett darab. Kiss Károly, aki sokat segített a selejtgödrök ásatásánál, nem emlékezett arra, hogy mely darabról lenne szó. Átvizsgálva a rengeteg töredéket rátalált egy tál aljának darabjára, melynek a viszonylag vastag, pirosra kiégett fala is elárulja, hogy későbbi a 17. századnál. A színezés szokatlan: vastag vörösbarna kontúr, zöld és fekete töltés hidegfehér alapon. Az edény aljának szerkesztése, a száráthúzgálás, a motívumok azt mutatják, hogy 18. századi darab lehet. A két nemesbikki tányér, a két miskolci és a mezőcsáti töredék tehát kb. egyidősek, köztük olyan hasonlóság van, ami a különbözőségeik ellenére is rokonítja őket. 179 Varjú-Ember M., 1980. 48. kép