Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Sötét alapozású írókás edények

29. kép. Mezőcsáton a földből előkerült karcolt kontúrú, ill. Miskolcon a belvárosi Sötétkapunál talált folyatott mázú tányértöredékek (17. század vége, 18. század eleje) (HOM 61.5.134. Itsz.) Feltűnően kevés egymásba folyatott mázú, ún. márványozásos darab került elő, van köztük félkész is.

140 A német kutatók kora barokknak és habán hatásúnak tartják ezt a technikát és a 18. század elejére keltezik.

141 Ugyanígy a nagyon ritka szórványleletek közé tartozik pár fésüfogas díszítésű töredék is.

142 Vissza kell térni azokra a nem növényi ornamensekre, melyek többnyire térkitöltő szerepben jelentek meg, mindig növényi motívumok mellett, kisebb méretben. Jellemzőjük, hogy a belsejükben gyakran egy sajátos elemet, „szemet" rajzoltak - kis barna kontúrú, színezetlen kör, benne egy barna pötty -, ill. a motívumhoz kis kacs kapcsolódik. Ez utóbbi két kiegészítő a növényi ornamenseken, virágokon nem fordul elő (16. kép). Szendrei János a Művészi Ipar 1892-es számában 14 olyan nemességet adományozó levél széldíszét mutatta be a 16. század végéről (II. Rudolf prágai udvarában, illetve Rákóczi György gyulafehérvári fejedelmi udvarában állították ki ezeket az okmányokat), melyek ilyen díszítik, kép. Ároktőn vásárolt folyatott mázú tányér (18. század első fele) (HOM 53.164.1. Itsz.) 140 Diósgyőr, 53.688.128. Itsz. 141 Stephan, H-G., 1987. 237. 142 Konuíromy J., 1957/b. 159.