Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Sötét alapozású írókás edények

edényt nem találtam, nem jellemző. Itt említést kell tenni egy ép edénycsoportról, melynek darabjai a Herman Ottó Múzeumban, valamint a Dobó István Vármúzeumban, Egerben a néprajzi tárgygyűjteményben vannak. Hasonló darab előfordul a Néprajzi Múzeumban is. Ezek butykoskorsók, vörösbarna alapozásúak, anyaguk finom, vékony, többnyire fehéres vagy fakóvörösre kiégő agyag. Kívül csak a nyakon van kevés, vékony színtelen máz. Díszük kevés fehér vonaldísz, visszafogott, egyszerű. A formájuk régies, középen hasasodó, arányos, de kicsit totyakos, kerek. Szinte kivétel nélkül a Bükk délnyugati részéről, a Miskolc-Eger vonaltól délre kerültek elő. Sem a készítőhelyük, sem a koruk nem ismert. Díszítésük rokonságot mutat a diósgyőri sötét alapú edények motívumaival, talán nem túl merész a feltételezés, hogy azok örökösei, esetleg kortársai (28. kép).

137 Egy következő tanulmány feladata 27 kép Fa vagy virágábrázolás (1Z század) lesz annak a megállapítása, hogy ebben a (Diósgyőr, 63.1.119. Itsz., Debrecentől a Balatonig, Esztergomtól rajz: Józsáné Homola Krisztina) Szegedig kimutatható, az ornamentikában, szerkesztésben, alkalmazott színekben oly egységes kerámiastílusban vannak-e sajátosan miskolci jegyek, s ha igen, melyek azok. Jelenlegi ismereteink alapján csak annyi jelenthető ki, hogy az egri és a debreceni töredékek ornamensei között találunk eddig a legtöbb hasonlót. Miskolc belvárosából (Sötétkapu) és Mezőcsátról is - Diósgyőrből azonban eddig nem - került elő olyan festékfolyatással díszített edénytöredék, amelyiken zöldessárga alapszínen a perem közepétől a tányér öble felé 4-4 egymás melletti, kb. 1 cm széles festéknyalábok váltják egymást zöld, barna és fekete színben, néhol karcolt körvonallal (29. kép). A festékek a tál öblében egymásba folytak. Felül a perem szélénél, néhol a díszítésben is fekete írókás vonalkázás, csigavonalak láthatók (30. kép). A máz rajtuk vastagabb a korábbi típusnál, a díszítmény egyértelműen a hódoltság kori talpastálakra emlékeztet. Ezeknek az edényeknek nincs talpuk, formájuk viszont eltér a már ismertetettektől: kb. 1 cm széles, vízszintesen kihajló szélük van. A legtöbb hódoltság kori kerámiával foglalkozó kutató török fazekasok készítményeinek tartja, többen a díszítőtechnika időbeli és térbeli elterjedtségének bizonytalanságai miatt vitatják ezt a feltevést. Figyelemre méltó azonban, hogy a gömöri fazekasok által készített lábasok folyatott mázdíszítése ezekkel megegyező. A régészeti szakirodalomban az utóbbi tíz évben egyre többen adtak hangot annak a véleményüknek, hogy a törökök elől északra menekült délszláv fazekasok termékei lehetnek. Komáromy József a színháznál történt leletmentésről szóló beszámolóban írta: „A vegyített anyagban előfordult a török hatásra helyileg készített 137 HOM 58.19.3. Itsz.