Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Geometrikus szerkesztésű, világos alapozású edények
csempékével, melyeket Miskolci Mihály neve fémjelez, így ezek minden bizonnyal egykorúak, legkorábban a 16. század végén készültek. A motívumok ill. a stílus eredete egyértelműen az itáliai reneszánsz, ennek igazolására elég megtekinteni a 15. századi padlóburkoló téglákat Mátyás budai palotájából. 67 A 15. századi olasz majolikatermékek egész sora teszi egyértelművé a stílusrokonságot. 68 A tálak esetében ennek a nagy motívumú csoportnak több darabján a díszítés szerkezete teljesen igazodik a tál formájához. Az alj és a perem találkozását több körbefutó, koncentrikus kör jelzi, ennek megfelelően a díszítés is két részből áll. A tál alján a rozetta eddig a vonalig ér, a peremen pedig, annak teljes magasságáig osztatlanul, valamilyen geometrikus megoldásban akantuszlevelek díszlenek. 69 Több közülük meglehetősen finom rajzú. Hasonló szerkesztésű edény képét közölte Egerből Fehér Géza, valamint Fodor László és Kozák Károly. 70 Ennek a kevés motívummal geometrikus szerkesztésben díszített edénycsoportnak a rozettás és lótuszmotívumos közepű tálakon kívül van más típusa is: - dupla ívsorral szerkesztett tálak: a peremen körbefutó koncentrikus körök fölött az alj dísze ismétlődik (5. kép). 71 - az edény alján több koncentrikus kör díszlik, s csak a peremen fut körbe ívminta akantuszlevelekből. 72 Vegyesmázas párhuzamát Fülekről ismerjük (6. kép). 73 - egymásnak háttal fordított akantuszlevelek csillagot formáznak. A szerkesztési elv és a motívum egri és diósgyőri csempéken is megjelent. Majdnem azonos párhuzamát egy egri tálon láthatjuk (7. kép). 74 - az edény alját rácsozat képezi, a peremen gyakran pöttyökkel töltött félkörök alkotják az ívmintát (8. kép). 75 - az ún. bőségszaru motívum ismétlődik a peremen, illetve középmotívum nélkül, hatalmasra nőve, váltakozó dupla levelekkel szerkesztve. 76 A nagyfoltú akantuszlevelek és rozetták eme vastag falú edényeinek van alcsoportja, amelyik túlélte a motívumokat és a geometrikus kompozíciót. Ezeken a díszítés nem követi az edény formáját. Az alj és a perem találkozásáról elmaradtak a koncentrikus körök, az alsó rozetta hatalmasra nőtt rajzának szélei „felhajlanak" a perem közepéig. Ide kerültek fel a koncentrikus körök, noha ezek a tálak még sine nélküliek, tehát formai szempontok ezt nem indokolják. Ennek következtében a tál felső széle alatti motívumsor keskenyebbé vált. 77 Ez utóbbi típusúak közt található olyan, amin bemutatható bizonyos átmenet vagy legalább kapcsolat a sgraffitós díszü tálak és az írókázottak között. A vegyesmázas edények egyik jellegzetes aljmotívuma, amikor az alj közepétől karcolt sávok indulnak, mintegy körcikkekre osztva azt (2., 9/a., 9/b. kép). 7 Előfordul, hogy a körcikk külső ívét egy kisebb körívvel lemetszették, s más színűre festették. 79 Ilyen alj67 ZobiayL, 1977. 251. 68 Az Iparművészeti Múzeum Gyűjteményei. Csempék, kályhák. 1979. 4. kép., Mészáros Gy., 1968. 2. kép. 69 Diósgyőr, 53.688.55., 69.204., 69.192., 75.64.51., 75.73.19. Itsz. 70 Fehér G., 1972. VII. tábla 1. kép, Fodor L.-Koz.ák K., 1972. 8. kép 71 Miskolc, belváros: 61.5.143. Itsz. 72 Diósgyőr, 60.200.2. Itsz. 73 Kalmár /.,1959. LXX. tábla 74 Fodor L-Kozák K., 1972. 93. kép 75 Diósgyőr, 75.73.4., 75.73.2. Itsz. 76 Előbbire: Diósgyőr, 75.73.14., 75.84.35., az utóbbira ugyanonnan a 63.1.308. Itsz. 77 Diósgyőr, 61.5.143., 81.1.17., 61.5.144., 61.5.137. Itsz. 78 Diósgyőr, 65. 12.5. Itsz. várkápolna, az ásató régész 16. század közepére datálta. 79 Diósgyőr, 64.73. Itsz.
